Minden gyermekhez a saját képességeihez mérten kell viszonyulni, az elvárásokat önmagához képest kell felállítanunk, figyelembe véve az ő igényeit is, mert ha nem így cselekszünk, nagy frusztrációt okozhatunk benne. Ezért is lehet fontos a korai fejlesztés.

Magyarországon a korai fejlesztésnek harmincéves hagyománya van, mi ebbe a rendszerbe kapcsolódtunk be. Kezdettől az volt az elképzelésünk, hogy tevékenységünket kórházi háttérrel, egyházi kötelékben, keresztyén keretbe helyezve végezhessük. Így jött létre az együttműködés a Bethesda Gyermekkórházzal, és a kórház adott helyet 2012-ben a korai fejlesztés és diagnosztika elindításához. Célunk a fejlődésbeli elmaradás felismerése korai életszakaszban, majd a lehető legkorábbi időponttól a gyermek készségeinek, harmonikus fejlődésének és beilleszkedésének elősegítése.

Gyógyítóközösségünk – gyógypedagógusok, pszichológusok, logopédusok, gyógytornászok, zeneterapeuták – együttesen nyújtanak segítséget a családoknak. Egyéni és csoportos diagnosztikai eljárásunk van: a csecsemővizsgálatok inkább neurológiai hangsúlyúak; a gyermekeket kétéves korig egyéni vizsgálatokba soroljuk. Két és fél éves kortól a társas készségeket is megfigyeljük csoportos helyzetben, ezek a vizsgálatok pszichiátriai hangsúlyúak.

Mondjon erre egy példát!

A felmérés kérdőívvel kezdődik, ha azt írja benne a szülő, hogy gyermekének megkésett a beszédfejlődése, akkor logopédus fog a vizsgálati teamhez csatlakozni, ha túlzott a gyermek mozgásigénye, akkor a pszichológus, a pszichiáter kap nagyobb szerepet. Mindig egyénre szabva, a problémához igazodva készülünk a vizsgálatokra.

A minap az egyik óvodapedagógus barátnőm panaszolta, hogy egyre több a figyelemzavaros, túlmozgásos gyerek az óvodában. Sok szülő meg csak annyit mond: „Nem baj, ha kicsit túlmozgásos, csak boldoguljon.” Az idegrendszer képlékenysége hároméves kor előtt a legnagyobb, ekkor tudják maximalizálni a gyermek adottságait, amit sok esetben észre sem akarnak venni a szülők.

Igen, sok az elbizonytalanodott szülő, könnyebb a dolgunk, ha ők maguk jelentkeznek, de sok esetben a bölcsőde, az óvoda, a háziorvos vagy a védőnő tesz erre javaslatot. A vizsgálóhét során időnk és lehetőségünk van a család pszichodinamikai nehézségeit, az eltérő fejlődés hátterét megismerni. A kivizsgáláson speciálisan kidolgozott programot alkalmazunk, irányított és szabad játékhelyzetekkel. Ezeken mindig jelen vannak a szülők is, így a diagnózis átbeszélésekor közösen tudjuk elemezni a kórmeghatározás szempontjából jellegzetes helyzeteket. A fejlesztő terápiás javaslatot mindig a család lehetőségeihez igazítjuk.

Úgy tudom, a zeneterápia mellett lovas terápia is működik.

Csapatunk fontos tagja Vertigo, az amerikai miniló. Vele egyik bevetésében hetente, egyéni formában találkoznak a gyerekek. A miniló másik bevetése is nagyon izgalmas, ezek az „evős vizsgálóhetek”. A program során lehetőség van arra, hogy a gyerekek megetessék a lovat, így lesz a tízórai piknikből felszabadító alkalom. A minilovas programon a szülők háttérben maradnak, a terápiás lovat felnőttek nem simogathatják, hogy a ló a gyermekekhez tudjon kapcsolódni.

A KIDSZ indulásakor fontos volt a keresztyénséghez való kötődés.

A keresztyén keret fontos nekünk, a KIDSZ munkatársainak. A diakonisszák jelszavát magunkra is érvényesnek gondoljuk: „A jutalmam, hogy tehetem.” Itt mindenki elkötelezett, minden nehézség ellenére teljes odaadással dolgozik. A tízéves jubileumunk kapcsán felkértem az egyik édesanyát, hogy ő is beszéljen az ünnepségen. Így fogalmazott, hogy neki született „egy majdnem tökéletes gyereke”. És persze van szülő, aki megosztja velünk, hogy a nehézség próbára teszi a hitét is, mert elhagyottnak érzi magát.