„Az ördögök felől emberi fajtánk két ellenkező, de egyaránt súlyos tévedésbe eshetik. Az egyik az, ha nem hisszük létezésüket. A másik az, ha nemcsak hisszük, de túlzott és egészségtelen érdeklődést tanúsítunk irántuk. Nekik maguknak mind a két tévedés egyformán tetszik, és egyforma örömmel üdvözlik a materialistát is, meg a varázslót is.”

Ezekkel a mondatokkal vezeti be a múlt század nagy hatású keresztyén írója, C. S. Lewis fiktív levélregényét, a Csűrcsavar leveleit. Ebben a címszereplő ördög tapasztalatlan unokaöccsét tanítgatja a kísértés fortélyaira – ezzel is lerántva a leplet arról, hogyan veszélyeztetik lelki egészségünket és növekedésünket Isten ősi ellensége és a vele szövetségben álló bukott angyalok. Fontos figyelmeztetés ez, mert sokféle közkeletű félreértés, babona, téves elképzelés nyomán gyakran még hívő keresztyének is beleesnek a kétféle tévedés egyikébe.

Az ember tragédiájából ismert humanista bölcselőtől kezdve az Istennel egyenlő ellenségként küzdő hatalmasságon keresztül az ügyefogyott mókamesterig számos torz formában jelenik meg kultúránkban a Sátán személye. Ha helyesen akarunk gondolkodni róla, szükségünk van arra, hogy a kijelentés fényében lássuk őt, mesterkedéseit és azt, hogy milyen reménységet találhatunk vele szemben.