Mennyire volt vallásos a család, amelyben felnőtt? Hogyan került közel az egyházhoz, Istenhez?

A hit, remény, szeretet jegyében nőttem fel református családban, de ökumenikus nyitottsággal, anyai nagyapám kántortanítóként a nagyenyedi Bethlen Gábor-kollégium vallási és pedagógusi szellemét közvetítette unokáinak. Az esti ima már kisgyermekként életem része volt.

A bukaresti Calvineum gyülekezetének tagja vagyok 1978 óta, akkor költöztünk Nagyváradról Bukarestbe. A magyar iskola mellett a templom volt a második otthonom. Itt konfirmáltam, ebben a gyülekezetben lettem presbiter, nőszövetségi tag és gondnok.

Hosszú évtizedek óta él Bukarestben. Eddig milyen feladatkörökben próbálta ki magát?

Pályafutásomat fordító-tolmácsként kezdtem, majd szerkesztő-bemondó voltam az országos magyar audiovizuális sajtóban, később öt évig referens Magyarország bukaresti nagykövetségén. 2007-től a tanügyminisztériumban a magyar oktatás érdekében dolgoztam. Ezek mellett magyar szakos tanárként tanítottam az Ady Endre Líceumban, a Bukaresti Egyetem Hungarológia Tanszékén. 2020 óta a vallásügyi államtitkárságon tanácsosként a magyar történelmi egyházak kérdéseivel foglalkozom. Feladatkörömhöz tartozik a kapcsolattartás a különböző felekezetek vezetőségeivel, állami intézményekkel. Munkám során lehetőségem adódott közelebb kerülni a gyülekezetekhez személyes találkozások révén, különböző ünnepi rendezvények alkalmával az ország számos vidékén.

Milyen magyar kisebbségiként, reformátusként élni a román fővárosban?

A román fővárosban színvonalas magyar tannyelvű iskolába és egyetemre járhattam, majd hungarológusként továbbvihettem a magyar nyelv szépségét és fontosságát az országos magyar sajtóba, az iskolába és egyetemre, valamint közintézményekbe, ahol többnyire magyar környezetben dolgoztam.

Bukarestben szerencsés helyzet az, hogy minden magyar történelmi egyház képviselve van, a templomokban minden vasárnap magyar nyelven lehet hallgatni Isten Igéjét. Magyar kulturális intézetek működnek mindazok számára, akik fejleszteni szeretnék magyar anyanyelvüket, kultúrájukat. Erdélyi színészek, néptáncegyüttesek, kórusok jönnek műsorokat, előadásokat tartani a bukaresti közönség számára különböző rendezvények, fesztiválok keretében.

A bukaresti gyülekezetben és a Brassói Egyházmegye presbiterszövetségében is szolgálatot vállal. Mit jelent önnek e két tisztség?

Hivatásnak érzem az egyházi szolgálatot. Benne van a szívemben és a lelkemben. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megszólított, és én örömmel végzem feladatomat. A legnagyobb boldogság számomra az, ha másoknak örömet szerezhetek, a legszebb ajándék, ha másokat megajándékozhatok. Isten is úgy akarta, hogy különös figyelmet fordítsak az idős, egyedül élő, beteg személyekre. Az évek során sokszor látogattam meg őket ünnepek alkalmával vagy akár hétköznapokon otthonaikban vagy a kórházakban. Hasznos és érdekes beszélgetések voltak: megható történeteket, olykor nehéz és szomorú élettapasztalatokat hallottam. Ám mindegyikből tanultam valamit.

A Bukarestben végzett szolgálatom kiszélesedett, amikor a Brassói Egyházmegye Presbiteri Szövetségének alelnöki tisztségébe megválasztottak. Új megbízatás Isten részéről, amelynek szívesen néztem elébe. Többéves tapasztalatomat próbálom hasznosítani az egyház érdekében. Mintegy „utazó apostolként” számos erdélyi, anyaországi egyházi eseményen képviselem a Kárpátokon kívüli gyülekezeteket (is), s előadásokban ismertetem az ott élők mindennapjait. Részt veszek az egyházkerületi találkozókon, igyekezve minél jobban bekapcsolódni a „nagy család vérkeringésébe”. Megmaradásunk érdekében fontos, hogy mindennap tegyünk valamit ott, ahol élünk a hit, remény, szeretet jegyében – felebarátaink javára, Isten dicsőségére.