Mit tart a Mértékadó legfontosabb értékének?

Tudatosan próbáljuk „rángatni” a Jóisten kabátjának a szegélyét, akárcsak a művészek, akik a Teremtőtől kapták a tehetségüket. Az irodalomnak, a zenének, a képzőművészetnek transzcendens mélységei vannak, amit rögtön megérezhetünk, ha elolvasunk egy Pilinszky-verset vagy megnézünk egy Rembrandt-festményt. Az alkotók gyakran átlépik a hétköznapi értelemben vett határaikat, miközben nem is tudatosítják, honnan fakad a művészetük.

Meglepő példát is mondhatok: a Pókember című hollywoodi film utolsó részének mondanivalója az irgalmasság, a rólunk sosem lemondó Isten témáját kapirgálja, és számtalan evangéliumi tartalom fellelhető benne profán módon, holott a szerzők valószínűleg nem akartak tudatosan ilyen értékeket bemutatni. A Mértékadóban az örömhírről mesélünk a magunk eszközeivel, és keresztény/keresztyén szemszögből mutatjuk be az alkotásokat.

Milyen szempontok alapján válogatják azokat a témákat, amelyekről ír a lap?

Mindenről írunk, ami Jézus Krisztusra mutat, amiben fellelhető az evangéliumi üzenet. Széles a témák tárháza, éppúgy írunk kortárs művészetről, mint a közelmúltban a Szépművészeti Múzeumban nyílt El Greco-kiállításról. 2017-ben részletesen beszámoltunk a reformáció 500. évfordulójának eseményeiről vagy októberben arról, hogy a Bibliamúzeum újranyílt a Ráday Házban. Szerkesztőségünk motorja Pallós Tamás szerkesztő, aki a lap megalakulása óta szívét-lelkét beleteszi a munkába, de sorolhatnám a többi, hűséges kollégámat is.

A Mértékadó huszonhárom éves, a Reformátusok Lapjával az együttműködés – rövidebb kitérővel – csaknem egy évtizedre tekint vissza. Miért fontos, hogy közös kulturális lapjuk legyen a katolikusoknak és a reformátusoknak?

Hála Istennek már túl vagyunk a Szabó Magda regényeiben olvasható viaskodásokon, a pápisták és a reformátusok késhegyre menő vitáin. Számomra személyesen is fontos az összefogásunk. Nagyváradon születtem, édesanyám református presbiter volt, édesapám katolikus, így vasárnaponként Váradszőlősön reggel kilenckor már istentiszteleten voltunk, majd tizenegyre átmentünk a római katolikus szentmisére.

Nekem mindig természetes volt, hogy testvérek vagyunk, reformátusok és katolikusok, az értékeink kiegészítik egymást. Nemrég készítettem interjút Michael Wallace Banach érsekkel, Magyarország új apostoli nunciusával, aki az október végi pannonhalmi ökumenikus konferencia után azt mondta: sehol nem tapasztalt még egyházi vezetők között olyan testvéri, baráti együttlétet, mint nálunk. A Mértékadóval mi is szeretnénk a kultúra nyelvén közelebb lépni Istenhez és egymáshoz.

Miért érdemes erőforrásokat tenni egy nyomtatott lapba a XXI. században?

A nyomtatott sajtó valóban apályos időszakot él meg világszerte, de ugyanígy nem kifizetődő a kultúrába fektetni. Ezzel együtt, ha van időszerűbb küldetés, hogy ne mondjunk le a kultúráról, pontosan most van. A Mértékadóban televízió- és rádiómelléklet is található, és időseknél járva gyakran látom, hogy az asztalon hever a műsorújság, benne sorban bekarikázva a számukra fontos, megnézendő műsorok. Hálás vagyok, hogy az Új Embert még mindig tizennégy és félezer példányban nyomtatjuk, és tudom: a Reformátusok Lapja is hatezer példányban jelenik meg, tehát van több ezer olyan ember, akinek a mai napig is fontos, hogy tőlünk értesüljön az egyház híreiről és a kultúráról.