Kedvel, aki szível

A szível, ez a választékos igénk azt jelenti: valaki kedvel, szeret valakit (valamit), valamely közösséget, jóindulattal van valaki iránt: „Grófkisasszonyt feddi atyja, / Mér fejére súlyos átkot, / Hogyha az íródeákot / Még tovább is szíveli” (Arany János: A kép-mutogató); „még a botrányig forrósodó zajt is jobban szívelik maguk körül, mint az áhítatos hallgatást” (Illyés Gyula: Naplójegyzetek).

Tagadó mondatban sűrűbben fordul elő, s az a jelentése, hogy valaki nem kedvel valakit (valamit), alig tudja elviselni, türelmetlen vele szemben: „Minek a komédia? Ő engem nem szível. Amíg él, gyűlöl…” (Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő); „A kényelmetlen szállást nem szívelem” (Tersánszky Józsi Jenő: Sarkantyúvirág).

A szívlel önmagában nem használatos, csak a meg- igekötővel fordul elő: megszívlel valamit, például intelmet, tanácsot, azaz ’megfogad, követ’: „Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!” (5Móz 4,39); „nem szívleltük meg a hasonszenvészet tanítását, hogy a háborút a fészkéig kiégetni csak egek-földek megindulásával lehet. Talán a harmadik nemzedék majd már megszívleli!” (Határ Győző: Az Őrző Könyve).

Eltér tehát a tárgyalt két szó jelentése! Ekképp szótévesztés a szível helyett szívlelt írni, mondani. Pedig megannyiszor előfordul ez. A világhálón olvastuk: Csizmás Kandúr „Shrek és Szamár (aki kezdetben nem szívleli Kandúrt) jó barátja lesz”; „nem szívlelik az erőltetett megoldásokat”; „kíváncsi vagyok, mit szól, az én főztömet eddig nem szívlelte”; „A két nehézsúlyú nem szívleli egymást”. Helyesen: kezdetben nem szíveli Kandúrt; nem szívelik az erőltetett megoldásokat; az én főztömet eddig nem szívelte; a két nehézsúlyú nem szíveli egymást.

Aki pedig megszívleli az itt írt tanácsot, annak szívelni fogják a szóhasználatát az anyanyelvünk értői, ápolói.