Mária túláradó örömének okai vannak: Isten rátekintett, észrevette egyszerű személyét, és kiválasztotta a Messiás megszülésére. Ezt az isteni rátekintést irigyelte meg Kain, akinek lelke először csak depressziós lett, majd agresszióba váltott át. Igen, ha Isten tekint ránk, akkor az élet túláradó és napfényszerű tavasza érkezik meg. Új dicsőítő dal fogan meg szívünkben, elindulhat életünk a beteljesedés felé. Mária rácsodálkozik arra is, hogy a Mindenható a történelem ura is! Ő fogja a világ társadalmi és szociális rendetlenségeit is elrendezni. Prófétai módon beszél a gőgösök szétszórásáról és a megalázottak felemeléséről. Eljön a nap, amikor az éhezők jóllaknak, és a hatalmaskodók, bővelkedők üres kézzel mennek el, mert Isten életelőjeleket megváltoztató király! Mária Isten nagy rendteremtésében felfedezi saját elnyomott népének, Izráelnek a felemelését is. Isten felkarolja Ábrahám utódait is, mert örökké hűséges irgalmához (55). Jézus is így vette észre a kereső Zákeust, meghallotta a segítséget kérő vakokat és a kereszten hozzá fohászkodó latort. Látod-e már a téged is átölelni akaró Messiást?

JSir 4.

143. zsoltár

Néha csak az engedelmesség nyitja meg a zárakat. Az idős pap a csaknem egy évig tartó némaságban ezerszer is átgondolhatta saját templomi hitetlenségét. Most azonban eljött a pillanat, amikor ismét „helyzetbe került”. A megígért gyermek megérkezett, s mindenki Zakariás döntésére vár. Követhetné a megszokott névadási hagyományt, de azzal figyelmen kívül hagyná nagy isteni találkozását. Mostani döntése hitbéli merészséggel szembeszáll a népszokással, ezért bátran írásba is adja: János a neve. Ez az engedelmesség megnyitja a száját, amely immár a hitetlen okoskodás helyett gátszakadásszerű istenmagasztalást zeng! Zakariás ajkainak „negatív csodája” immár kedvező fordulatot vett: az egész júdeai hegyvidéken beszédtéma lett Isten csodálatos munkája. Az élet kegyelmes folyamait engedetlenségünk zsilipjei egy időre elzárhatják. Így történt ez Jézus szerint Izráel népének életében is azzal, hogy elutasították Messiásukat. De eljön majd a nap, amikor felszabadultan kiáltják ők is: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Lk 13,35b) Az Úr valóban kegyelmes, ahogy a János név üzeni mindnyájunknak. Ma gondold át életedben: hol érkezett el új engedelmességi lépés számodra, hogy megvallva az Úr nevét, élet áradjon lelkedbe-testedbe?

JSir 5.

62. zsoltár

A Szentlélek egyik ajándéka a prófétálás. Hogyan is működött ez a karizmatikus tevékenység a megnyílt ajkú és szemű idős pap életében? Mindenekelőtt Istent áldja, aki meglátogatta népét. Ezért is nevezzük Benedictusnak ezt a dalt. Másodszor látjuk, hogy Zakariás a Messiás-Jézusra mutat. Úgy mutatja be, mint üdvözítőt, aki népe számára a bűntől váltságot (68), a gonosz erőktől pedig szabadságot hoz (71). A prófécia mindig erősen kapcsolódik az írott Igéhez, az Ábrahámnak adott ígérethez (73), s értelmezi azt a jelenben. Végül a prófécia a jövőt is bemutathatja. Így szól Zakariás Jánosról, aki az Úr előtt fog járni: útkészítő lesz, és a sötétségben botorkálók lábát a békesség útjára igazítja majd (79). Zakariás prófétálása beteljesedett János és a Messiás-Jézus szolgálatában is. Jézus Megváltó, Keresztelő János pedig útkészítő lett. Az Újszövetség mindnyájunkat felhív a Lélek vételére, és bátorít a prófétai szolgálatra (ApCsel 2,17–18), amely a Szentlélek ihlete alatt elmondott erős igei, építő és bátorítva intő beszéd (1Kor 14,1–3).

Dán 1.

137. zsoltár

A világ urai is Isten szolgálatában állnak. Még a római császár erőszakos uralma is előrevitte Isten ügyét. A birodalmi összeírás kényszere vezette Józsefet és Máriát Betlehembe, mert így írta meg a próféta (Mik 5,1). Habár Heródes király féltékeny gonoszsága Jézust és családját Egyiptomba kényszerítette, mégis Isten akarata ért célba, mert az Úr Egyiptomból akarta kihívni fiát. Poncius Pilátus is Isten eszköze lett. Döntéshozó képtelensége és önféltő zsarolhatósága is Isten tervét segítette: a kereszt üdvösséget hozó eseményét. Mindez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek bocsánatos módon jártak el, de azt igen, hogy Isten gyermekeinek életében a kellemetlenségek is javukra válnak. Nagy vigasztalás ez! Lehet egy út látszólag felesleges életünkben, mégis Isten tervébe illeszkedhet. Lehet megszégyenítő a menekülés Egyiptomba, de Isten akarata van mögötte. Lehet egy per igazságtalan, de Isten megváltó terve valósul meg benne. Fontos advent felé haladva életünk eseményeit Istentől elkért olvasattal átgondolni, mert csak ez hoz békességet.

Dán 2,1–23.

9. zsoltár

Mi kell ahhoz, hogy békességben tudjunk majd elmenni ebből az életből? Először meg kell találnunk az üdvösséget Jézus Krisztusban! Hogyan találta meg az üdvösséget az idős Simeon? Az Ige és a Szentlélek által. Simeon már élete valamely korábbi pontján kapott személyes ígéretet Istentől arra, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiás eljövetelét. Hosszú évtizedek folyamán hűségesen hordozta ezt az isteni szót. Miért tehette ezt? Mert a Lélek embere volt: a Lélek volt rajta (25), a Lélektől kijelentést kapott (26), s érzékelte is a Lélek indítását (27). Mivel hűséges volt, az Úr beteljesítette életében az ígéretet. Az idős férfi teljes békességgel és áldó ajkakkal vett búcsút az élettől. Megáldja a gyermeket, és prófétál Jézus anyjának is. Mária karddöfésként fogja átélni szívében azt a szenvedést, amelyet Fia visel el érte is a kereszten. Jézus élete valóban sokak számára elesés, másoknak azonban feltámadás lesz. Egy egész birodalom leteszi majd a fegyvert a Jézus név előtt, sőt Izráel országa is megszűnik egy időre a hitetlen megbotlás miatt. Mindazonáltal Jézus áldozata feltámadást is hoz sok megtérő szívnek, így egy napon Izráelnek és az egész kozmosznak is!

Dán 2,24–49.

107. zsoltár

A tizenkét éves Jézust az ünnepi forgatagban elvesztették szülei. Hogyan történhetett ez? Az esemény emberi olvasata könnyen elképzelhető. Izráelben már akkor is létezett a barmicvó felavatási szertartása, amikor a felnőttkorba lépő férfi a törvény, illetve a parancsolatok fia lett. Ez az esemény Jézus számára azt jelentette, hogy az ünnepi zarándoklaton még az asszonyokkal egy csoportban vonult fel Jeruzsálembe, mert akkor még gyermeknek számított, hazafelé azonban már a férfiak között volt a helye. Lehetséges, hogy a szülők elméjében nem helyesen történt meg a kellő óraátállítás, így aztán elfeledkeztek Jézus hollétéről. Az elvesztés igazi oka azonban nem ez volt. Jézus a szent templomban új módon találta meg lelki otthonát és mennyei Atyját. E templomi hátramaradással azt tette hangsúlyossá szülei számára, hogy ő nemcsak Mária és a törvény fia, hanem mindenekelőtt Isten Fia! Ő a megérkezett Messiás, akinek az Isten előtti kedvességben is növekednie kell (52). Vajon te csak édesanyád fia vagy? Esetleg követed már az Úr Igéjét is? A legfontosabb az legyen számodra, hogy lelkileg Isten gyermekévé válj, tehát szüless újjá víz és Lélek által (Jn 3,3)!

Dán 3,1–25.

5. zsoltár

János szolgálatának négy fontos része volt. Mindenekelőtt megtérésre hívta fel Izráel népét. Ennek tartalma a bűnbánatra való felszólítás és a vétkek személyes megvallása volt. A megtérő emberek úgy gyóntak János előtt, miként az áldozati szertartásban az oltárra kerülő állat felett is elmondták bűneiket. A második lépés maga a vízben való teljes megmerülés volt (ld. a Mk 1,5 lábjegyzetét). Ez az esemény fejezte ki a bűnbánó személy vágyát és Isten akaratát is, hogy a szív tiszta legyen, tehát a megkeresztelt személy késszé váljon Isten küszöbön lévő uralmának fogadására. Harmadszor, János határozottan beszélt a megtérés gyümölcseiről. A megtérő embernek új életet kellett kezdenie. Végül János a Messiás személyéről tanította a népet. Ő majd másfajta keresztségre is felhívja népét. Most János csak a Jordán vizében áll, de a Messiás szentlelkes tűzfolyamba fogja vezetni a benne hívőket. Az a tűzfolyam majd valóban megtisztítja a szívet és elégeti az értéktelen polyvát, másfelől erőt és bátorságot is ad az igazi életre. János szólt a szórólapátról és az ítélet olthatatlan tüzéről is. Az eljövendő Messiás megszentelt népet fog Isten elé állítani (1,77–79). A nép előkelői nem adtak igazat Jánosnak (7,30), Heródes negyedes fejedelem pedig börtönbe is zárta őt (20).

Dán 3,26–33.

97. zsoltár