Telkibánya igazi „hegyre épült város”, abban az értelemben biztos, hogy a Zemplénben fekszik, református temploma a településnek otthont adó vidék legmagasabb pontjára épült. Igaz, nem a reformátusok emelték ódon falait, hanem a 14–15. századi elődök, akik a középkori hagyományoknak megfelelve a templom lábához kezdtek el temetkezni. A reformátusok 1570 körül vehették birtokba a gótikus templomot, amelyet lassan a saját igényeiknek megfelelően alakítottak tovább. A keleti szentélyt az 1600-as évek elején bontották le, gótikus mennyezetét sík famennyezetre cserélték, amelyet mintegy száz évvel később fehérre meszeltek.

A középkori épületnek tornya nem volt, harangját a 19. század végéig egy külön álló, fából ácsolt harangláb tartotta. A templomot 1892-ben egy huszonöt méter magas, neogótikus toronnyal bővítették a telkibányai reformátusok, amelyben jelenleg két harang található: a kisebb 250 kilogrammos 1856-ból, a 650 kilogrammos nagyobb 1925-ből származik.

MOZGALMAS ÁLLANDÓSÁG

A telkibányai református gyülekezet a lassú változásokat, de leginkább az állandóságot kedveli. Talán éppen ezért is érte kisebb megrázkódtatásként a közösséget, amikor korábbi lelkipásztoruk „mindössze” hét év szolgálat után távozott a gyülekezet éléről.

– Az esküvőnk estéjén kérdezte meg a vezető lelkészem, mert tudta, hogy nem választottunk még szolgálati helyet, hogy nem szeretnénk-e Telkibányára jönni, ahol hirtelen megüresedett egy hely. A választ pedig még aznap este szerette volna megkapni. Eredetileg csak egyéves, helyettesítő feladatról volt szó – idézi fel a lakodalmán történteket Szalay László Pál lelkipásztor. – A nászutunkról is hamarabb jöttünk haza azért, hogy legalább egy bemutatkozó szolgálatra el tudjunk jönni – teszi hozzá Szalay Ibolya, aki férjével együtt immár tizennyolc éve szolgál a településen.