Az iskolatáska-áldással vidámabb a tanév Konyáron?

Ezt az eseményt újonnan vezettük be a gyülekezetünkben. Augusztus elseje óta szolgálok Konyáron, az volt a célom ezzel az új alkalommal, hogy valóban meglássák az iskolások – és nem csak a hittanosok –, Isten áldásával mennyivel szebb és tartalmasabb lehet a tanév. Az itt élőknek sok erőt tud adni egy-egy ilyen áldásosztás. Szeretnénk éreztetni a gyermekekkel, hogy Isten kinyújtott karjaként velük vagyunk, és kísérjük őket a tanév során. Fontos megemlíteni, hogy Konyár hátrányos helyzetű falu, bekerült az ország háromszáz legszegényebb települései közé.

Új vagyok, de nagy szeretettel fogadtak a gyülekezetben, jó a kapcsolatunk az önkormányzattal, a civil szervezetekkel, az iskolával, az óvodával is, így a szolgálat is áldásosabb tud lenni. Szeretném kiemelni – amit először magam sem hittem el –, hogy idén az óvodában ötven gyermek szülője igényelte a református oktatást, ma már két csoportban foglalkozunk a gyerekekkel, akiknek hetente tartunk hittanoktatást.

A Dabas-Inárcs Református Társegyházközségből érkezett ide. Mennyiben más Konyáron Istent szolgálni?

Itt máshonnan kell az emberek felé közelíteni. Konyáron még inkább szükség van Lukács evangéliumának missziói paradigmájára, amely a szociális érzékenységet, a rászorulók és a szegény emberek megsegítését emeli ki. Teljesen máshogy kell jelen lennünk a mindennapokban is, hiszen súlyosabb problémákkal küzdenek az emberek. Amikor nagy a baj, annak nemcsak szociális, anyagi és gazdasági vonatkozásai vannak, hanem lelkiek is.

Empátiával, odafordulással és szociális érzékenységgel kell folyamatosan figyelnünk azt, miben, hol tud segíteni az egyház: a cigánymisszióban, a felzárkóztatásban, a karitatív tevékenységekben, a tartósélelmiszer-gyűjtésben és -osztásban, a tűzifaprogramban. Itt valóban nagyon sokszor meglankadnak a kezek és megroskadnak a térdek a próbatételek, az élet nehézségei alatt. Ha nem tudunk is azonnal tárgyi segítséget adni, lelki támaszt folyamatosan nyújtanunk kell a testvéreknek.

Mondhatjuk, hogy a nehézségek ellenére azért ott a remény is. Az ötven kis hittanoson keresztül el tudják érni a szülőket, és akár megduplázni a hívek számát.

Azon vagyunk. Az a célja minden egyes hittanfoglalkozásnak, hogy elhintsük az Ige magvait és imádkozzunk. A konyári református gyülekezet kis létszámú közösség, mégis reménykedünk abban, hogy a gyermekeken keresztül meg tudjuk szólítani a szülőket is, akik aktív, szolgáló tagjai lesznek a gyülekezetünk közösségének. Ezért is fontos, hogy heti rendszerességgel közösen dicsőítjük az Urat.

Az istentiszteleteken kívül bibliaórákra is hívjuk a híveket. A Páva kör, a helyi népdaléneklők szintén rendszeresen részt vesznek az istentiszteleti szolgálatban. Advent első hétvégéjén közös adventi koszorút készítünk a hívekkel, erre az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk minden testvérünket, függetlenül attól, hogy az egyház tagja vagy sem. Tervezzük a kertben betlehem építését jászollal, így szeretnénk bemutatni Jézus születését a település lakóinak.

Mit üzen az olvasóknak advent első vasárnapján?

Az utóbbi években és hónapokban mindig valami másról szólt a várakozásunk, mint amiről kellett volna. Mindig vártunk valamilyen eseményre, valamilyen változásra a világpolitikában. Én azt kívánom, hogy befelé figyeljünk, és a Megváltó születését várjuk. A Megváltó születése által szemléljük a világot, azáltal kérjük, hogy valóban hozzon békét a világra, mert ő a békesség Istene. Kívánom, hogy minden nehézségünk ellenére jusson hely a szívünkben Jézus Krisztusnak, és minden körülmény között tartsunk ki mellette!