Lelkészcsaládban nevelkedett. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?

Biztonságot adó szigetként. Egymás elfogadását, alkalmazkodást, megbocsátást, türelmet és az együttélési készségek számtalan fajtáját tanultuk meg. Bátyámtól, nővéremtől, öcsémtől és húgomtól is sokat kaptam, ami útravalóként szolgál a mai napig, ahogyan a szüleim gondoskodása, szeretete, hiteles élete is.

A védett környezet számomra azt is jelentette, hogy viszonylag későn váltam felnőtté, ennek a folyamatnak áldott lehetőségeivel, buktatóival, kihívásaival, kísértéseivel és küzdelmeivel együtt.

A diakóniával foglalkozik – hogyan találta meg ezt a szolgálati területet?

Nem kerestem, megtaláltak a feladatok. A kérdés mindig csak az volt, hogy személyesen magaménak tudom-e tekinteni, vagy hidegen hagy. A Református Szeretetszolgálat előtt a Dorcas Segélyszervezetnél szereztem szakmai tapasztalatokat ezen a területen. Fontos számomra, hogy olyan munkát végezzek, amely másokat szolgál, s nem pusztán emberi érdeket, értékeket képvisel.