„...az apa szóról a börtön jut eszembe, a börtönt jól el tudom képzelni, pedig sem a saját apámat, sem pedig börtönt nem láttam soha, magam előtt látom mégis, lehet, hogy egyszerűen csak azért, mert ezzel a tudással születünk, és a börtön eleve bennünk van, mindenkiben.” (Visky András: Kitelepítés)

A 2023-as esztendő egyházunkban a lelkipásztori hivatás éve lesz, amelyben Isten szolgái kerülnek a fókuszba. Kétféle módon is gazdagíthatjuk tudásunkat és olvasmányélményeinket: egyrészt van néhány olyan szépirodalmi mű, amelynek főszereplői lelkipásztorok, s ezeket nemcsak teológushallgatóknak érdemes olvasni, hanem bárkinek.

Olvashatjuk többek között például Móricz Zsigmond A fáklya, Szabó Magda Freskó, Szabó Dezső Az elsodort falu, Makkai Sándor Holttenger című regényeit. Másrészt kézbe vehető legalább száz olyan 20. századi önéletleírás, életrajz, napló, amely a múlt század viszontagságos évtizedeiben szolgáló lelkészek sorsát mutatja be Magyarországon, Kárpátalján és Erdélyben. Ezek sorába illik bele – mintegy ötvözve a két műfajt – Visky András Kitelepítés című regénye.