... szó használatától sokan óvakodnak, és a szakemberek világába utalják. Egyrészt azért, mert úgy vélik, hogy csak azokra alkalmazható a kifejezés, akik testi betegek, vagy akik súlyos lelki zavarokkal és fájdalmakkal küzdenek. Másrészt az orvosok, pszichiáterek és pszichológusok szakkifejezése a terápia és a terápiás folyamat fogalma, amelyet csak ők használhatnak, akiket erre képeztek, akiknek a gyógyítás a hivatásuk és a munkájuk. A lelkészek, lelkigondozók hitbeli támogatást nyújthatnak a betegséggel birkózó hívőknek, de nem terápiát. Egyszerű a képlet: az orvosok gyógyítanak, a hívők imádkoznak. Igaz, mégsem ilyen egyszerű.

Jézus isteni erővel gyógyított és ebből a gyógyító erőből adott a tizenkettőnek, később kiterjesztve a hetvenkét tanítványnak. Kiküldte őket, hogy menjenek, hirdessék Isten országát és gyógyítsanak: „hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.” (Mt 10,1) Az eredeti szövegben itt a terápia szó szerepel. Elképesztő, hogy Jézus arra hatalmazza fel a tanítványait, hogy ugyanazokat cselekedjék, amit ő (Jn 14,12). Fantasztikus ajándék és óriási felelősség! Az evangéliumokban azt is olvassuk, hogy Jézus rájuk ruházza a bűnbocsánat gyakorlását. Tevékeny résztvevői lehetnek a megváltás hirdetésének az oldás és kötés hatalmával. Ezek több-kevesebb gyümölcséről hírt adnak történetek. ű

Máig vitáznak azon a teológusok, hogy ez az egykori felhatalmazás csak ott és csak akkor, Jézus földi életében volt-e érvényes, vagy magukra vehetik-e a Krisztus követői ma is. Nekünk is szól ez a gyógyító hatalom és küldetés, vagy ez az apostoli kor sajátos kegyelmi ajándéka volt, ami elmúlt?

Lehet, hogy félünk átvenni ezt a szolgáló hatalmat? Mert ezt nem lehet gőgös önmutogatásra, uralkodásra, erőszakos diktatúrára használni, csak alázattal venni, tiszta lélekkel tovább adni. A gonoszt ma sem képes az ember a saját erejéből legyőzni. Terjed, támad, hatalmába kerít, rombol és megbetegít. „Beteg a világ, nagy beteg” – írja Ady Endre (Karácsony; 1899). Isten Lelke szabadít és gyógyít, és használja a szolgálatra kész tanítványokat. Már az is fél gyógyulás, ha valaki velünk van egy nehéz orvosi vizsgálatnál, ha a nővér bátorítón ránk mosolyog, ha az orvos a szemünkbe nézve biztat, úgy kezel. Egy jó szó felszabadítja bennünk a félelem bénította pszichikus erőket. A legszentebb kezelés, ha valaki fogja a kezünket a bajban. Akkor miért nem történik ma több gyógyulás? Mi miért nem gyógyulunk és gyógyítunk?