Az ünnepekre készülve sokszor előjön a boldogság gondolata. Ilyenkor kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánunk egymásnak. Azért veszünk ajándékokat, hívunk meg vendégeket, mert boldog embereket akarunk látni magunk körül. Még ez is lehet önzésből, ha végül csak magunkra gondolunk, ha ebben is versenyezni akarunk. Betelik rajtunk, hogy aki mindig fut, meg nem elégszik. Ne feledjük az Igét: „nagy nyereség az istenfélelem/kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6,6). Amiért hálát adunk, az felértékelődik, mert nem tekintjük nekünk automatikusan járó dolognak. A koreai reformátusoknál van egy érdekes szokás: amikor meglátogatják egymást, csak akkor ülnek le, ha előbb hálát adtak, megköszönik, hogy baj nélkül odaértek.

A boldogság sokszor apró dolgokon múlik. Aki karácsonykor is egyedül van, annak egy pár perces látogatás vagy telefonhívás is sokat jelent, de van-e rá időnk? A télre és a háborús megszorításokra gondolva átérezzük Petőfi A tél című versének igazságát: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.” Saját feljegyzése szerint akkor írta, amikor Pesten egy telet fűtetlen szobában, pipájánál melegedve húzott ki. Vajon hányan lesznek ezen a karácsonyon, akiknek a meleg szoba boldogsága sem adatik meg? Sajnos nem tőlünk függ, hogy ez megváltozzon, de odabízhatjuk mindezt mennyei Urunkra, aki megígérte, hogy gondot visel rólunk. Tudjuk, hogy a BÚÉK újévi jókívánságnak van keresztyén olvasata is: Bízd Újra Életed Krisztusra!

Az idősebbek még jól emlékeznek a világháborúra, amikor nemcsak a fogságban volt éhezés, de itthon is. Utána a kenyérhéjnak is örültek. A jézusi boldogmondások (Lk 6,20–26 és Mt 5,1–10) üzenete, hogy a boldogság Isten ajándéka. A bűnbocsánat, az ő kegyelme, szeretete. Jézus maga a legnagyobb ajándék!