Pál apostoltól kölcsönöztem a címet, aki ezt írja a római levélben: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.” Először a mondat első részét vegyük górcső alá: mit jelent Istent szeretni, hogyan állunk mi ezzel? Szeretjük a hitvesünket, a gyermekünket meg az unokánkat, a szomszédot már nem biztos. Istent tiszteljük, féljük, hiszszük, de nem annyira szeretjük. Szeretni amúgy sem könynyű, vannak, akiknek csordultig van a szívük szeretettel, és vannak, akiknek a szívében alig van egy maroknyi belőle. Ugyanis mindnyájan sebezhetők vagyunk, sebeket adunk és kapunk, márpedig a sebzettség inkább indulatot, haragot gerjeszt.

Miért szeressem azt, aki megbántott vagy ártott nekem? Különben sem lehet mindenkit kedvelni – mondják sokan. Gyakran még a családban is kihűl vagy meghidegül a szeretet, ahogy Jézus mondja. Azonban az is meg van írva, hogy „a szeretet soha el nem múlik”. Egy bizonyos, „vivere non, amare necesse est”. Élni nem, de szeretni muszáj. „Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat, mint magadat” – summázza Jézus a törvényt. Mert a szeretet olyan, mint a Szentháromság, egy és mégis három. Egyszerre szeretem Istent, magamat és az embertársamat.