Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E két héten Kádár Ferenc református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

Idén kiemelt figyelmet kapott a Kárpátalján maradó testvérek támogatása, decemberig meghaladta a félezer tonnát a tárgyi adomány. Dobis-Lucski Zsófia, a Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője foglalta össze az év eredményeit.

A külső körülmények változása hangsúlyosabbá teszi az élet értelmének a keresését. Ebben a helyzetben még értékesebbé válhat a karácsony valódi üzenete. Isten Igéje azt tanítja, hogy a „magasságban és szentségben lakó” meglátogatta az embereket, és nem vendégnek jött ünnepi napokra, hanem Jézus Krisztusban velünk van minden napon a világ végezetéig.

– Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök adventi írása

Nézz körül Isten Igéjének világosságában! Ne kizárólag az értelmed és az érzelmeid mondják meg, milyen állapotban készülsz az ünnepre, mit kellene másként csinálni, hanem tekints bele abba a tükörbe, amelyben nemcsak azt látod meg, ki is vagy valójában, hanem azt is, hogy Isten szeretete által ki lehetnél. Megláthatod, hol van a helye, az értelme azoknak az ajándékoknak az életedben, melyeket tőle kaptál.

– Balog Zoltán dunamelléki református püspök adventi gondolatai

A Budapest-Hold Utcai Református Egyházközség fennállása 160. évfordulójához közeledik. A szeretetszolgálat és a kereső emberek befogadása ma is sarokkövei a református közösségnek. – Nálunk minden korosztály megtalálja a számára leginkább megfelelő alkalmat. Nyitottan fordulunk azok felé, akik közöttünk próbálnak otthonra találni – mondja Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.

... kérdések is előtörnek adventi és karácsonyi estéken, ha végre elcsöndesedünk. Több világosságot ad a gyertyaláng, ha fényénél Istent kérdezzük a titkokról: mi végre vagyunk a világon, és miért tévesztjük el a célt? Miért ne féljünk, ha félünk az élettől, a haláltól és mindattól, ami közben van? Tőle kérjük a békességet, különben elveszünk. Föltörnek jajok is: Jézus, Isten Fia, ne aludj! Kelj föl, tegyél valamit, mert elveszünk!

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek együtt gondolkodásra, párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszokhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Ez az örömének, az Amazing Grace (Ó, érthetetlen kegyelem) a történelem legismertebb keresztyén himnusza, megtérők dadogva kimondott imádsága, utolsó bűnvallás a halál kapujában. Az ének hat versszaka a kegyelem története a megtéréstől a halálig, amelyet átsző a gondviselés és a béke reménysége.

Imádkozzunk az igazságos békéért Európában és bárhol a világon, s különösen is hordozzuk imádságunkban és segítő szeretetünkben a háború sújtotta Ukrajnában élő kárpátaljai testvéreinket!

Mintha a hiányoknál jobban semmi nem határozná meg a ma emberét. Talán a legőszintébb volna nem is „hogy vagy”-gyal, hanem „neked mi hiányzik”-kal kezdenünk a beszélgetést a köszönés után. Mintha egy nagy mínuszjel fonna körbe mindent. Deficit közösségből, bizalomból, erőből. Persze van, aki ezt a hiányt optimizmusba öltözteti akkor is, ha hiteltelen.

A megérkezéshez közel kell lépni. Istenhez úgy jutunk el, ha közel engedjük magunkhoz. A csillag csak az épülethez vezet el, ott még ajtók vannak, amelyeken be kell menni. Nem a csillag a templom dísze, hanem az úrasztali Szentírás, a kézben szorongatott Biblia, a prédikációban élővé váló isteni szó, az Igéből fakadó testvéri áldás és tett.

– Református identitással gondolkodni, beszélni: részünkről üzenet másoknak. A gályarab prédikátorok nápolyi szenvedését nem feledtük el, szenvedésközösségük élő valóság – magyarázza Veres Péter Attila, a móri gyülekezet lelkipásztora.

Mennyit ér az, aki e sorokat írja, és mennyit az Olvasók egyen-egyenként? Erre a kérdésre a legmegdöbbentőbb választ a Bibliában találjuk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. Istennek mi valamennyien, külön-külön olyan értékesek vagyunk, hogy egyszülött Fiát is kész volt ideadni értünk.

A magát kívülállónak gondoló ember is megtapasztalhatja, hogy Isten közeledik hozzá, közeledésével új erőtérbe helyezi az életét és gazdagítja minden életösszefüggését. A felemelő történés másik megszívlelendő üzenete pedig a mindenkit – így minket is – bevonó többes szám: „Ne féljetek!”

– Kegyességet gyakorló családban nőttem fel, ahol minden második szó a hit körül forgott. Számunkra az volt a természetes, hogy Bibliát olvasunk és imádkozunk – tekint vissza mondja Bogárdi Szabó István teológiai professzor, a budahegyvidéki gyülekezet lelkésze. A közelmúltban Károli-díjjal ismerték el a munkásságát.

A nemkívánatos vendég sorsa sohasem irigylésre méltó, Jézus mégis maradt. Sőt, nemcsak elhozta, hanem itt is hagyta ajándékát, ahogyan Zakariás ezt megénekli: Isten könyörülő irgalmát. Ez volt az az ajándék, amelyre nekünk, embereknek a legnagyobb szükségünk volt és van azóta is. Enélkül nem lehet teljes az életünk, helyettesíteni vagy kiérdemelni azonban nem tudjuk.

Cegléden, a Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthonban szívesen fogadják a látogatókat, nagy-nagy szeretettel és örömmel vezettek be minket is saját világukba, melynek során képet kaptunk az itt lakók életéről, foglalkozásokról és a gondozói csapat odaadó törődéséről.

Nincs olyan ember, aki ne vágyódna belépni a biztonságot rejtő ajtón. A hajléktalan lelkünkbe születik Jézus, ő a kulcs az Isten országához. Nem mondott le rólunk az Atya, nem fárad bele, hogy szeressen, öleljen, tanítson, újra és újra talpra állítson bennünket, lemosogassa a ránk ragadó bűnkoszt, mert annyira szeret.

Charles H. Spurgeon három áhítatoskötetet írt: a reggelit, az estit és a magyarul jól ismert Isten ígéreteinek tárházát. Karácsonyra a Reggel és Este jelent meg magyar fordításban. A kötet az év minden napjára tartogat reggeli és esti olvasnivalót. Bubenyák Mátéval, a Fundamentum Keresztyén Kiadó Egyesület alapítójával, e kötet gondozójával beszélgettünk.

Az örök Fiút angyali seregek sokasága szolgálta a mennyekben, és az Atya jobbján ült, nem volt soha senki dicsőségesebb nála. Ő mégis emberként született meg Betlehemben. Egy egyszerű családban nőtt fel, élte a vándorló tanítók számkivetett életét, gyógyított és tanított. Tette mindezt dicsőségvágy nélkül, mert az Atya dicsőségét építette. És ezzel hozta el a békét is.

„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké” – idéz a Bibliából –, egyszer véget ér ez a háború is, és visszatérhetünk a békés életünkhöz. Kovácsné Marton Erzsébet kárpátaljai református újságíróval az orosz–ukrán háborúról, hitről, reményről és a béke iránti vágyról beszélgettünk.

Ez a mai kritikus helyzet arra jó, hogy kijózanítson bennünket. Mert tegyük fel a kérdést: ha nem volna a közelünkben háború, ha nem volna Covid, migráció, energiaválság, akkor minden rendben lenne? Akkor az ember élete maga lenne a színtiszta boldogság, örökélet plusz két nap? Nem inkább arról van-e szó, hogy a világ mai zűrzavaros állapota ismét és újra rámutatott az önmagában vett emberi lét végső megoldatlanságára?

Számomra nagyon fontos kérdéssé vált, hogyan építhetnénk hidat a hívők és nem hívők világa között. Alapvetően nagy kérdés ez a hídverés! – tudatja Siba Balázs református lelkipásztor, egyetemi tanár. Hétfőtől szombatig című könyve igen népszerű lett az elmúlt hónapokban. Kötete apropóján beszélgettünk vele.

Nagy Gáspár karácsonyköszöntő kötetéből kiragyog egy olyan költemény, amely egyenesági rokona az 1931-ben ötödikes, dóczista Szabó Magda rendhagyó, a maga idejében nagy port kavart irodalomdolgozatának: Munkácsy Mihály Ecce homo! című világhírű festményének ihletésére a mellékszereplők egyikét, a kiskutyát tette meg a szakrális témájú kép főszereplőjének – egy szabályos református gimnazistától a legkevésbé sem várt módon.

Földesi András jogász Jézus történetét olvassa fel szenteste, miközben tíztagú családja körbeállja a karácsonyfát. – Adventben mindennap felolvasok az üdvtörténet eseményeiből, ehhez jut egy kicsinyke kép, amelyet kiszíneznek a gyerekek, majd felakasztjuk a karácsonyfára – osztja meg velünk felesége, Földesiné Kertész Ilona magyar–angol szakos tanár. Úgy véli, a az ünnepre a közös zenélés hangol leginkább, kétszeres imádkozásként.

A kétezer éves keresztyén hagyomány nagyjai is csak sejtések szintjén próbálták értelmezni, mi is történt a betlehemi jászolban. Isten Fiának születése zavarba ejtő, mert minden emberi bizonyosságkeresési vágyat kielégítetlenül hagy. Máté és Lukács gondoskodtak róla evangéliumaikban, hogy az Ige emberré létele körülményeit a lehető legföldközelibb színekkel lássuk.

– Sokat tehetnek a családokért a lelkészek, mert egyszerre találkoznak az egész családdal a kazuális eseményeken. Még a családterapeuták többsége sem találkozik egész családokkal, csak a család egy részével – magyarázza Fodorné Ablonczy Margit. A Családpasztoráció című könyv szerzőjét arról is kérdeztük, a kazuális alkalmak miért alkalmasak arra, hogy rendezzék a családi kapcsolatokat.

…tettem fel a kérdést egyszer egy hittanórán, s ragyogó választ kapva rájöttem: a válaszadó azt mondta, amit hallani akartam. Meggyőződésem, hogy személyesen is fel kell tennünk újra és újra: nekünk magunknak, nekem magamnak mit jelent a karácsony?

A kultúránkban a karácsonyhoz tartozó kép a család, a szeretet, az összetartás, a nagy ajándékozás. Ilyenkor akár hosszabb ideig is együtt vagyunk, és felszínre bukkannak a rejtett feszültségek, a családokban lappangó titkok – mondja Thoma László református lelkipásztor.

Adventkor is két irányba halad a világ. Amit látunk, az a mi utunk: megyünk előre a terheinkkel, és ezek nem is mindig veszteségeket jelentenek. Gyakran becses terheket hordozunk, olyan dolgokat, amelyek nehézzé teszik az életünket, de fontosak számunkra. Pontosan ebben a helyzetben szólal meg Isten úgy, hogy szembejön és tehermentesít.

XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

Mária fáradt volt. Nagyon fáradt. Már több mint egy hete, hogy elindultak Názáretből, hogy a népszámlálásra Dávid városába, Betlehembe érkezzenek. József családja innen származott, de már nem éltek itt rokonaik. Nem volt hol megszállniuk.

– Tudom, vannak, akiknek egyik pillanatról a másikra születik hitélményük, de vannak, akiknek ez hosszú folyamat, én az utóbbihoz tartozom. Sok vívódással, és bár a kételkedésen már régen túl vagyok, a hitem szilárd, az erőssége, az Istennel való kapcsolatom intenzitása valamelyest mégis hullámzó. Mint minden kapcsolaté.