Sok helyre hívják, de a református egyház vezetőinek kérésére mondott igent. Miért?

Amikor a megtisztelő felkérést megkaptam Balog Zoltán püspök úrtól, sokat töprengtem, hogy mit válaszoljak. Egyrészről a családi hagyományok köteleztek. Felmenőim között többen is oktattak még a második világháború előtt református felsőoktatási intézményekben. Trócsányi József a sárospataki református jogakadémia tanára volt, Trócsányi Dezső pedig a pápai teológián tanított, mindketten számos könyv szerzői voltak. Másrészről a Szegedi Tudományegyetemen több jogászgenerációt nevelhettem fel, ottani feladataimnak eleget tettem.

A Gondviselés új utat jelölt ki számomra. Ennek felismerésére időre volt szükségem, ma már azonban látom, hogy mi az az út, amely számomra rendeltetett.

Közélet vagy jogászprofesszorság?

Az 1989-es rendszerváltás szabadságot hozott. A kommunizmus bezártsága után úgy éreztem, hogy tenni kell valamit a jövő érdekében. Többek között Martonyi Jánosnak és Németh Zsoltnak köszönhetem, hogy különböző feladatkörökben bekapcsolódhattam a közéletbe, ugyanakkor a „jogászsapkámat” sosem vettem le, és a jövőben sem fogom.