Egy regiment „kihívás”

Szürkíti a nyelvhasználatot, aki rokon értelmű szavak, kifejezések keresése helyett megelégszik elcsépelt divatszavak ismételgetésével.

Amikor például valaki fontos, hálás, de nehéznek ígérkező, képességeit próbára tevő feladatot kap, arról így számol be: „izgalmas kihívásnak érzem ezt az új megbízatást”; „valódi kihívás számomra ez a szerep”; „szülőnek lenni a legnagyobb kihívás az életemben”.

Burjánzik a nyelvhasználatban ez a főnév, az angol sportkifejezés, a challenge (’küzdelemre kihívás’) tükörszava. Alkalmazzák már például megoldandó probléma, leküzdendő nehézség megjelölésére is: „az egyik kihívás, amivel mindnyájunknak szembe kell néznie az életben: a kimerültség”; „közös társadalmi kihívás a szegénység mérséklése”.

Nemritkán képzavaros szófűzéssel társul: „a felgyorsult technológiai fejlődés számos kihívást támaszt világszerte”; „Kihívás elé állítja a klubokat a téli időjárás”. Vagy más divatszavakkal cifrázzák: „Minden esztendőben komoly kihívást jelent a tartalmas nyári időtöltés megválasztása.”

Az idézett közlésekben – és másutt – a „kihívás” tartalmas, szabatos, magyaros kifejezésekre cserélhető. Például: próbatétel, nem mindennapi (nagy) lehetőség, emberpróbáló állapot (körülmény), a képességet, ügyességet, hozzáértést próbára tevő mód, hatalmas (meghatározó, nagy) esély, embert próbáló helyzet, megpróbáltatás, erőpróba, (óriási) megmérettetés, ösztönző hatású alkalom, ösztönző feladat, nagy felelősség.

Az is gyakori, hogy a kihívás – stílustalanul – a feladat, teendő, tennivaló, elvégzendő munka helyébe tolakszik. Pongyola közlések az effélék: „A kihívás egyszerű: játsszuk végig a társasjátékot szólóban és társasággal”; „ez a nap a kihívás határideje, ekkorra kell kitakarítani a digitális sarkokat”; „a kihívás az, hogy a berendezéseket tisztán tartsák”.

A médiában pedig sürgős feladat (nem pedig kihívás!) a rengeteg „kihívás” tartalmas szavakra váltása.