Amikor még nem volt más hírcsatorna, csak az emberi szó, akkor is elterjedt, hogy Sílóban Sámuel az Úr prófétája. Újra van kijelentés, Isten jelen van. Isten Igéje, szava nélkül nem tudunk jó döntéseket hozni. Prófétai szóra van szükségünk, ez építi, bátorítja és vigasztalja egyházunkat, egész népünket. Annak tudata, hogy ismét szól Isten a prófétához, még nem elég. Isten útmutatása szerint kell élni is a mindennapokban, és cselekedni konkrét helyzetekben. A filiszteusok elleni harcba Izráel népe a szövetségládát is magával viszi, ennek ellenére 34 ezer zsidó ember esik áldozatul a csatákban. A láda igen, de az Úr nem volt velük. Erről a harcról nem szólt az Úr. Amit azonban megmondott, az beteljesedett, és egy napon halt meg Hofní és Fineás. A tisztátalanná tett szentély pusztulásának oka a bűnbánatot nem ismerő szívek keménysége volt. „Íkábód: …odavan Izráel dicsősége…” (21) – kiáltja Fineás felesége a megszületett gyermek nevét, kimondva annak a helyzetnek tragikumát, amely bekövetkezett. Saját tragédiáink szembesítsenek azzal, mit tettünk meg úgy, hogy nem szólt az Úr, és mit nem tettünk meg, pedig szólt az Úr.

Mt 14,13–21.

1. zsoltár

A Sílóban aratott győzelem után a filiszteusok szinte minden jelentős városukba elvitték Isten ládáját. Először Asdódba, a Dágón templomába – a szobor mellé állították. Másnap reggel Dágón szobra az Úr ládája előtt feküdt. Visszatették, de a következő reggelre a szobor kezei és a feje is letörve, a küszöbön hevertek. Van, amikor a megmagyarázhatatlan történések megdöbbentenek ugyan, de nem foglalkozunk azokkal addig, amíg közelről nem érintenek. Amikor az asdódiak saját bőrükön érezték a fekélyes sebeket, nem bírták tovább. Gátba szállítják a ládát. Ott megismétlődnek az asdódi események. A ládát Ekrónba küldik, és a városban élők szenvedései miatt „az égig hatott a város jajkiáltása” (12). A filiszteusok megértették, ha a láda ott van közöttük, akkor maga Izráel Istene van jelen, és Jahvé nem az ő istenük. Sokan félnek közel kerülni Istenhez. A bajok idején Isten nehéz kezét érezve nem látják az átszegzett kezet, amelybe bele van vésve a név, mindegyikünk neve, a tiéd is. Isten elkötelezte magát melletted.

Mt 14,22–33.

294. dicséret

Nem filiszteusok, hanem izráeliták haltak meg amiatt, hogy belenéztek Isten szövetségének ládájába. Több mint ötvenezer ember igen nagy veszteség! A gyászt, hogy elvitték a ládát, még nagyobb gyász követte. „Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt?” (20) Kirjat-Jeárímba viszik a ládát, csak ne maradjon tovább ott, Bét-Semesben. Vannak idők, amikor alig akad hely Istennek ebben a világban. Betlehemben nem akadt hely a megszületett Krisztusnak (Lk 2,7), tanítványainak Jézus azt mondja, nincs hová a fejét lehajtania (Mt 8,20), és tudjuk, hogy a bűnösök közé számlálták (Ézs 53,12). Hol van hát Isten helye ebben a világban? Van-e helye templomainkban, gyülekezeteinkben? Van-e hely számára a szívedben? A nagy csapásnak, amely az izráelitákat érte, nagy oka volt. Olyat tettek, amit megtiltott az Úr; a szent dolgok látásának halál az ára (4Móz 4,20). Sok keresztyén látni akar, nem pedig hinni, miközben tudjuk, hogy a hit „a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Isten segít, és gyakran a szemünk elé teszi a világos jeleket. Korunk súlyos, nagy csapásai nagy jelek, akinek van szeme, látja! Ideje helyet készítenünk, trónt emelnünk a Békesség Fejedelmének, Jézusnak (Ézs 9,6) személyes életünkben!

Mt 14,34–36.

402. dicséret

Már 20 éve béke van Kirjat-Jeárímban, de a filiszteusoktól való félelem miatt „Izráel egész háza sóhajtozott” (2). Sámuel megtérésre hívta a népet Micpába, és az egész nép bűnvallást tett az Úr előtt. Kidobálták és összetörték bálványaikat, böjtöltek, és kiöntötték a szívüket az Úrnak. Isten soha nem hagyja válasz nélkül, aki hozzá közeledik (Jak 4,8). Aki tiszta szívvel keresi őt, aki tőle kér, aki hozzá könyörög, aki egyedül az Úrnál zörget, annak ő maga válaszol. Miközben Sámuel imádkozott, Isten mennydörgésben adta tudtul az ellenségnek, hogy Izráel mellett áll. A filiszteusok nemcsak megfutamodtak, de az általuk megszállt városokat is hátrahagyták, Isten népe pedig visszavehette azokat. Amíg meg nem tisztítjuk életünket, reménykedhetünk ugyan, hogy békességben fogunk élni, de szüntelen retteghetünk az ellenség ostromaitól. A Sátán nem szunnyad. Olyan ellenség, aki szüntelen prédákat keres. Könnyen azzá válunk, ha nem tesszük meg, amit akkor Izráel. Jézus legyőzte a Sátán erejét, de nem adhatunk helyet az életünkben más isteneknek. Dobáljuk ki azokat, amik nem istenek, tartsunk böjtöt, és öntsük ki a szívünket az Úrnak, hogy átélhessük azt a győzelmet, amelyet ő vívott meg helyettünk, hogy elnyerhessük azt a békességet, amelyért ő adta az életét!

Mt 15,1–9.

180. dicséret

Nehezek azok a beszélgetések, amikor elfogynak az érvek, miközben tudjuk, vesztébe rohan, akinek az érdekében szólunk. Sámuel mindent Isten elé visz, amikor látja, mennyire eltökélték magukat a nép vezetői amellett, hogy „adj nekünk királyt” (6). Miután elsorolta, ami a király uralmával együtt jár, és előrevetíti, hogy segítségért fognak kiáltani az Úrhoz a király miatt, a nép újra azt mondja: „Legyen csak király fölöttünk! Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép…” (19–20) Van, amikor annyira megkötjük magunkat egy elképzelésben, döntésben vagy akaratunk végrehajtásában, hogy lehetetlen kimozdítani állapotunkból – akkor is, ha már magunk is látjuk, másként kellett volna. Mit is akar Izráel? Királyt, mert a többi népnek is van: „…bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk és vezesse harcainkat.” (22) Kik akarják ezt? Azok, akiknek méltányos és igaz bírájuk van (Ézs 11,4), az Úr, aki felhő- és tűzoszlopban előttük járt, aki nemcsak vezette harcaikat, hanem harcolt értük, és győzött ellenségeik felett. Sámuel nem akarja ezt a cserét. Isten azonban újra szól: „Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt!” Isten nem indokol mással, csak azzal: „…engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk.” (7) Számos élethelyzetben maradunk magyarázat nélkül, és meg kell tennünk, amit Isten mond. Az ő akarata pedig jó, kedves és tökéletes (Róm 12,2), ha mi ezt nem látjuk is.

Mt 15,10–20.

12. zsoltár

A szentíró Saulról, Kís fiáról írja ezt, aki Izráel legkisebb törzséből, Benjáminból származott. Amellett, hogy szép volt, nagyon magas is, mindenkinél magasabb, nem lehetett nem észrevenni. Sokan szeretnének ilyen leírást önmagukról, és sokan mindent meg is tesznek azért, hogy a legek közé, a celebek közé kerülhessenek – mindent a szemnek, a látványnak, nem baj, ha a tartalom kevésbé értékes… Ézsaiás próféta egészen másként írt Jézusról, a Messiásról, akinek nem volt szép alakja (Ézs 53,2), de ő a Krisztus, akivel célhoz jut az Úr akarata (Ézs 53,10). Sault az apja elveszett szamarainak felkutatása foglalkoztatta, de ez a küldetése kudarcot vallott. Szolgája beszél neki Sámuel prófétáról, mint akinek a szava mindig beteljesedik, talán a szamarakra nézve is mond valami hasznosat. Isten célja volt az, hogy Saulnak legyen találkozása Sámuellel. A sok céltalan keresés ezzel fog értelmet nyerni. Amikor belefáradunk saját céljaink hajszolásának kudarcaiba, többnyire van, akit Isten felhasznál arra, hogy szóljon, tanácsoljon, ahogyan a szolga tette. Saul tudott hallgatni a szolga szavára. Mit teszünk, ha olyan által szól Isten, aki nem szép, nem magas, és nem tekintély a számunkra? Megéri emiatt elvéteni a célt?

Mt 15,21–28.

479. dicséret

Saul egyik ámulatból a másikba esett, miután Sámuellel találkozott. A történések, a szavak, a bánásmód érthetetlen volt számára. Együtt ment a prófétával az áldozatot bemutatni, a lakomán a főhelyre ültették, és a félretett húst ő ehette meg. Nem tudta hová tenni azt sem, hogy minden, ami értékes Izráelben, az övé és a családjáé. Mit jelenthet ez? Mindig arra vágyunk, hogy jó történjen velünk, és amikor eljön ez az idő, nem tudunk vele mit kezdeni. Saul sem tudott. Ameddig hitben nem értettük meg és nem fogadtuk el, hogy minden Isten akarata szerint történik az életünkben, csak a szerencsés véletlennek tulajdonítjuk az ilyen helyzeteket. Esetleg azt gondoljuk, hogy megérdemeltük. Valójában Sámuel minden jót előre megmutatott Saulnak, ami el volt készítve számára. Isten nekünk is minden jót megmutat, mert Krisztusban minden áldást elkészített. De ahogy Sámuelnek ki kellett hirdetnie az Úr Igéjét Saulnak, úgy nekünk is meg kell hallanunk, meg kell értenünk az Igét, amelyet Isten Lelke mond. Fogadjuk el!

Mt 15,29–31.

266. dicséret