A minap egy adag papírjegyzetet kellett dátum szerint rendbe rakni. Legtöbbünk általában úgy végzi ezt el, hogy vagy hónapok szerint csoportosítja a lapokat, majd ezeket még a napok alapján sorba teszi, vagy egyszerűen fogja a köteget, és addig rakosgatja egymás mögé-elé a darabokat, amíg helyre nem kerül mind. Negyven-valahány lapunk volt, ez párperces művelet ilyen egyszerű módszerrel. Csakhogy egyikünk kitalálta, hogy rendezzük egy bizonyos valószínűségszámítási algoritmus szerint. A pár perc alatt elvégezhető rendezés helyett háromnegyed órás testmozgást választottunk. A sorba állított jegyzetlapok között meghatározott szabály szerint fel-le jártunk, hajolgatva felvettük a földről, majd visszafelé haladva mindig megvizsgáltuk, hogy letehető-e a lap egy korábbi időpontra.

Eleinte úgy tűnt, soha nem kerülnek rendbe a dátumok. Mindig akadt egy-egy decemberi lap, amely valahol a sor elején maradt, vagy fordítva. Ahogy azonban egyre szűkítettük azt a távot, amelyen belül rendeztünk, egyre közelebb kerültünk a helyes sorrendhez. Sőt, ahogy hajlongtunk és aztán keresgélve járkáltunk, olyanná vált az egész, mint egy játékos tánc.