Túl sűrűn bukkan fel a beszédben és írásban a pozitív és a negatív melléknév: „a kávénak számos pozitív hatása van az emberi szervezetre”; „produkciójukról csak pozitívan lehet beszélni”; „ajánlólevelek is segíthetik a pályázat pozitív elbírálását”; „a pozitív gondolatok elképesztően inspirálhatnak”, „a karantén pozitív oldala”. Szabatosan: jótékony hatása van; csak elismerően lehet beszélni; a pályázat kedvező elbírálását; derűlátó, nehéz helyzetekben is megoldást kereső, reményteli, bizakodó, az életben a szépséget, a cselekedetekben a jót felfedezni képes, előremutató, előretekintő gondolatok; a karantén jó oldala.

A negatív ugyancsak elcsépelt mai divatszó: „különösen a negatív gondolatokat vagyunk hajlamosak azonnal elhinni”; „negatív bizonyítványt állít ki a munkájáról”; „a konfliktusokat általában hajlamosak vagyunk negatívumként értelmezni”; „ha negatívan áll a munkájához, akkor elveszítheti a munkahelyét”. Pontosan: borúlátó, lemondó, passzív, a derűlátást elutasító, kishitűségről tanúskodó gondolatok; elégtelenre értékeli a munkáját; a konfliktusokat hajlamosak vagyunk hátrányként, az élet árnyoldalaként értelmezni; ha a munkáját kedvetlenül végzi, arra gondolva félelem, aggodalom tölti el.

A sok „pozitív” és „negatív” félreérthetővé is teheti a szöveget. „Foglalja” ugyanis e fogalmakat a szaknyelv, a tudományos nyelv, néhány hagyományos és egyezményes megjelölés (tanácsos meghagyni ezekre a szóban forgó fogalompárt): például a pozitív – negatív pólus; ha pozitív értéket mutat a szondateszt, az kedvezőtlen az alanyra nézve. Ha azonban negatív a vérvételi lelet vagy a PCR-teszt eredménye, az kedvező hír a páciensnek, mert azt jelzi: nincs semmi baja.

E két idegen szó tartalmas magyar kifejezésekre cserélhető, mint ezt talán sikerült itt is érzékeltetnünk. Alapszabály ugyanis: amire van megfelelő magyar szavunk, arra azt használjuk!