Vezetői határok
Gyülekezetvezetés a XXI. században (6.)
A határok kijelölése fontos vezetői készség, amely a bizalomépítésben is szerepet játszik. Akkor bizonyul hatékony eszköznek, ha mindenki, még magunk számára is megszabjuk és betartatjuk őket. Így nem válunk a körülményeink áldozataivá. Szalai Zsolt, a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke, a szentendrei református gyülekezet gondnoka széles körű vezetői gyakorlattal rendelkezik. Megfigyelte, hogy a szervezeti működés kereteinek hiányában a vezetők hajlamosak engedni a csoportnyomásnak.
Milyen tapasztalatok indokolják a határok kijelölését?
Mindannyian érzékeljük, a közösségeink számos konfliktusa a határok hiányából fakad. Gyakran előfordul, hogy egykét ember befolyása túlságosan erős, vagy sok negatív gondolat jelenik meg a csoportban. Nincs felelősségre vonás, csúsznak a határidők. A vezetőnek meg kell különböztetnie, hogy egyedi problémával áll-e szemben, vagy ismétlődő hibás mintával. A problémák megoldhatók, ha kezeljük őket.

A minták gyökere mélyebb, esetükben alaposabb átalakításra van szükség. Ha a vezető nem szab határt, és hagyja, hogy mások irányítsák a csapatát, akkor elveszíti a változtatás szabadságát. A gyülekezet nem az önmegvalósítás tere, hanem a közösségé, ahol együtt élhetjük meg a hitünket. Ha a határok ismertek, akkor világossá válik, hogy ki miért felelős. Így képesek leszünk arra, hogy kevesebb konfliktussal járó, zavartalanul működő kapcsolatokat hozzunk létre, és hatékonyabban használjuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat.
Mi a különbség a minta és a probléma között?
Mondok egy példát: rosszul működik az orgona. Ennek a problémának a megoldása, ha hívunk egy szakembert, aki felhangolja, vagy gyűjtést rendezünk, és veszünk egy új hangszert. Van eleje és vége, egyszerűen kezelhető. A pletykálkodás már a minták közé tartozik. A közösség tagjai elfogadhatónak tartják, ha nem nyíltan beszélnek egymással, hanem a másik, például a vezető háta mögött. Ilyen helyzetben a gyülekezetnek tanításra van szüksége. A hibás minták gyakorlatából ki kell hoznunk a tagjainkat, néha radikálisan. Kétféleképpen lehet az emberekhez közelíteni, hatalmi szóval, vagy ahogy Jézus tette, szeretettel és imádsággal. Sokkal hatékonyabban oldódnak meg a feszültségek, ha Isten Igéje és Lelke vezet bennünket, mintha letámadjuk a másikat, és próbáljuk ráerőltetni az akaratunkat.
Mivel segítheti elő a vezető a változást?
Fontos szerepe van a motivációnak, hiszen a munkatársakat nem lehet tartósan kívülről ösztönözni. Ehhez tisztában kell lennünk az emberi agy működésével. Vezetőként segítsük fenntartani a feladattal kapcsolatos figyelmet: a fontosra összpontosítsunk, és hagyjuk figyelmen kívül a lényegtelent. Szűrjük ki a gátló tényezőket, vagyis mellőzzünk minden olyan cselekvést, amely hátráltat vagy rombol. Így csapatunk arra tud fókuszálni, amit szükséges elvégeznünk. Az akadályok elhárítása a vezető feladata. Lehetőség szerint ehhez tegyen meg mindent a maga szintjén. Persze előfordulhat, hogy egy másik vezetőt is indokolt bevonnia. Végül, folyamatosan biztosítanunk kell, hogy a közösség tagjai tanulhassanak. Mindenkiben tanulási éhség van, még ha nem tudja is, különösen szeretünk fejlődni abban, ami izgat bennünket.
Mi az előnyük a határoknak?
Szabadságot adnak, nem a kontroll növekedését. Milyen lenne focimeccset rendezni szabályok és pálya nélkül? Tudnánk örülni a játéknak, értenénk egyáltalán, mi történik? Ha megvizsgáljuk Mozart műveit, látjuk a zseniális kreativitást a zongora véges számú billentyűi ellenére: a zeneszerző lenyűgözőt alkotott a korlátok között. Alkotóképessége nem bicsaklott meg, hanem szabadon szárnyalt. Teremtettségünkből fakad, hogy szükségünk van védőkorlátokra. Isten egy kertbe helyezte el Ádámot és Évát, és megmondta, hogy melyik fáról nem szabad enniük. Hatalmas szabadságot kaptak, de a Teremtő megjelölt egy határt. A kísértő ennek átlépésére vette rá őket, és elültette a téves gondolatot, hogy a korlátozás rossz dolog. Pedig közösségeinken belül elengedhetetlen annak tisztázása, hogy kinek mettől meddig tart a hatásköre, a felelőssége. Ha állandóan átnyúlunk egymás feje felett, akkor zavar keletkezik. A vezető feladata, hogy csapatában kijelölje a munka, a szolgálat határait, a felelősség és a felhatalmazás kereteit, mert jó irányba tereli a működést, pozitív hangulatot teremt. A többség örül neki, mert így világos, hogy mi az, amivel már nem kell foglalkozniuk. A bajok akkor kezdődnek, ha ezeket elkenjük, és némelyek leuralják azokat, akik visszahúzódóbbak, és beleavatkoznak a feladatkörükbe. A presbitériumban sokakat nyomaszt, ha nem értenek a pénzügyekhez, mégis határozatot kell hozniuk. Munkamegosztással orvosolható a kérdés. A gazdasági bizottság hozzáértő tagjai készítik elő a döntést. A különböző felelősségi területek összekapcsolódnak, és teljesítményük megnövekszik.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!