Az egyetem elvégzése után maga is önkénteskedett Németországban. – A kíváncsiságom indított útnak. Alapvetően óvatos vagyok, nem túl merész, de érdekelt az ismeretlen kultúra, az idegen ország varázsa. Egy evangélikus gyülekezetben szolgáltam, hogy más keresztyén gyakorlatokat is megismerhessek. Sokat formálódtam, tanultam az egy év alatt. Máig tartjuk a kapcsolatot a német közösség tagjaival, pedig annak már harminc éve – eleveníti fel. A lelkésznő szerint a szolgáló lelkület tanulható. Motivációját Krisztus megismeréséből merítette. – Jézus követése által a szolgálat kiteljesíti az életünket – teszi hozzá.

Az Önkéntes Diakóniai Év (ÖDE) céljai között a következő kérdések megválaszolása is áll: „Ki vagyok én? Ki nekem az Isten?”

– Az esetek többségében rálelnek önmagukra a fiatalok – magyarázza a lelkésznő. – Sokszor meglepő válaszok születnek. Egy ilyen év külföldön olyan személyiségformáló tapasztalat, amelyben az ember a saját határait is feszegeti. Történt, hogy az önkéntes gyermekek, fiatalok között akart szolgálni, viszont a programra jelentkező intézményekből kevés ilyen profilú van Németországban, ezért fogyatékkal élők mellé került. Az év utáni kiértékelő alkalmunkon megvallotta az önkéntes: nem ő választotta a szolgálati helyet, hanem az választotta őt. Később ezen a területen tanult tovább és dolgozott hivatásszerűen. Esetében valóban életformáló tapasztalat lett az önkéntes év. Egyes helyzeteinket nem mi választjuk magunknak, de Isten ezekben is a legjobbat akarja nekünk, így formál bennünket – teszi hozzá.