Próbáltam eltalálni a vászon hátoldalán azt a kis pontot, ahol fel kellett szúrnom a tűt. Az aprólékos öltések miatt ez egyáltalán nem volt könnyű, de ötödik-hatodik próbálkozásra végül sikerült. Körülnéztem a hímzőkeretekkel teli teremben, de a többiek ügyet sem vetettek rám, mindenki elmélyülten koncentrált az öltések helyes kivitelezésére.

Először voltam hímzőtanfolyamon, de rögtön kiderült számomra, hogy kevés dologtól múlik olyan gyorsan az idő, mint a hímzéstől. Egy apró virág elkészítése akár fél óráig is eltarthat, miközben másra nemigen tud gondolni az ember anélkül, hogy el ne vétené az öltéseket.

Már el is felejtettem, milyen érzés ez: hosszú órákon át koncentrálni valamire a külvilág teljes kizárásával. Persze, a „multitasking” korában ez egyáltalán nem csoda, manapság ugyanis hamar le tudunk maradni dolgokról, ha nem vagyunk elég éberek.

De mit is jelent ébernek lenni? A napokban olvastam el Josef Pieper Szabad idő és kultusz című, magyarul nemrég megjelent művét, amelyet a német filozófus 1947-ben írt. Pieper részletesen kifejti gondolatait arról, hogyan vette át életünk felett az uralmat az Ernst Jünger által a „munka totális világának” nevezett gépezet, ami alapjában változtatta meg a szabad idő jelentését és ahhoz való viszonyunkat. „Nehéz elszakadni a munkafolyamat bilincseitől” – írja Pieper, ezzel az egyszerű mondattal rámutatva a mai ember egyik legnagyobb problémájára. Mert valljuk be őszintén, ma már nem csupán a munkaszerződésünkben szereplő -tól–ig időszakban vagyunk a munkánk rabjai; sokszor már ébredés után és a munkából hazaérve is céges teendőinken jár az eszünk. Vagyis akkor, amikor lehetőségünk lenne arra, hogy valami egészen mással foglalkozzunk.

Keresztyénként különösen igazak Pieper meglátásai. A szombat szabadnappá válásával a vasárnap egyre inkább „elhétköznapiasodik”, vagyis az Úr napja, az ünnepnap ősképe hétköznapi jelleget ölt. Pieper szerint azonban éppen ebben áll a munka és a szabad idő közötti legnagyobb különbség: a szabadidő magva az ünneplés, „ünneplő belefeledkezés”, a lélek állapota, a befogadó hallgatás, a létezőben való elmerülés figyelmes magatartása. Mondhatnánk úgy is, hogy a szabad idő az, amikor semmit nem kell csinálnunk, csak elfogadni és csodálni a teremtett világ gyönyörűségét.