Rengeteg felesleges „jelent”

„Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni«” (ApCsel 20, 35). „Az mindig nagy öröm, ha választ talál az ember valami nehéz kérdésre” (Bánffy Miklós: Erdélyi történet). Szép, pontos, tiszta és egyszerű megfogalmazások: „nagyobb boldogság”, „mindig nagy öröm”.

A mai nyelvhasználatban azonban divat a szószaporító körülményesség: „Úgy vélem, nagyobb boldogságot jelent az Úr útján járni, mint a biztonságos élet vagy akármi más reményében visszautasítani az elhívó jeleket”; „Örömet jelent számomra szép városunk bemutatása”; „a kis szerep is nagy boldogságot jelent”; „A téli ünnepségsorozatra való felkészülés mindig nagy örömet jelent számomra”.

Úgy akadályozhatjuk meg e terjengős kifejezések elszaporodását, hogy a tárgyat névszói állítmánnyá alakítjuk, s a terpeszkedő kifejezés jelent igéjét – mert ez itt tartalmatlan töltelékszó csupán – mellőzzük. Tehát: nagyobb boldogság az Úr útján járni; öröm számomra szép városunk bemutatása; a kis szerep is nagy boldogság; a felkészülés mindig nagy öröm számomra.

„A modern elektromos autóknak nem jelent problémát a tél"; „Sok gondot jelent az illegális szemétlerakás” – írják egy-egy internetes oldalon. „Kapar a torkod: ilyenkor jelent gyors segítséget” a megfelelő tabletta – hallom a tévében. „Egy interjú készítése sok vesződséget jelent” – olvasom a világhálón. E közlésekben tartalmas szóra cserélendő (vagy ugyancsak elhagyható) a jelent ige: az elektromos autóknak nem okoz problémát a tél; sok gondot okoz az illegális szemétlerakás; ilyenkor nyújt segítséget (vagy: ilyenkor segítség) a pirula; az interjúkészítés sok vesződséggel jár.

A nyelvművelők számára pedig öröm (nem pedig: örömöt jelent!), ha figyelemmel kísérik segítő szándékú gondolataikat…