... nem tudja megmondani, talán a mesterséges intelligencia kutatói és fejlesztői sem, hova, milyen jövőbe vezetik el ezek az önjáró számítástechnikai rendszerek az emberiséget. Belátható távlatok nélkül egyedül csak a hasznát, kényelmét és produkcióját élvezzük most, de vajon meddig tudjuk kezünkben tartani és ellenőrizni azt, amit kifejlesztettünk? Mire használjuk? Ki kezeli és hogyan, ki dönt a célról és a további fejlesztések irányáról? Nem jutunk-e oda, amit népszerű filmek a robotok lázadásaként fantáziálnak?

Mint minden forradalmi felfedezés, ez az újítás is azt a kérdést veti föl: az eszközeink, a technikánk robbanásszerű „fejlődésével” párhuzamosan fejlődött-e maga az ember és az erkölcse? Tudjuk-e, mit teszünk a kezünkbe kapott eszközeinkkel? Gyógyítunk vagy pusztítást okozunk? Megerősödött-e, finomodott-e a felelősségünk, hogy a technikai változások során érzékeljük, ez itt már nem magánügy. Nem cégek versenye, nem egy nemzet ügye, nem olyan, mint az első vágóeszköz kifejlesztése. Aki kést készített magának, könnyebbséget hozott a munkájába, a családja háztartásába. Akkor azt még csak egy vagy két ember ellen fordíthatta. A mai atomfegyverek szintjén azonban már nem egy ember áll egy vagy két másikkal párban vagy párbajban egymással szemben, hanem tömeges, sőt világméretű hatása és következménye van egyetlen rossz döntésnek vagy mozdulatnak. A mesterséges intelligencia által vezérelt fegyverkezés és háború ugyancsak világméretű katasztrófába sodor mindenkit. Túlélője, haszonélvezője nem lehet. Csak a gépek maradnak utánunk. Anélkül, hogy olcsón riogatnánk magunkat és egymást, érdemes végiggondolni, mekkora csapdába lépünk, ha nem számolunk a következményekkel.

Feltehetjük ismét a kérdést: meg kell-e tennünk mindent, amire képesek lennénk? Nem. Biztos, hogy nem szabad. De kiben van még annyi józan (paraszti) ész, hogy ellenáll a kísértésnek, a hatalomőrületnek, hogy nem fegyvert gyárt mások leigázására a mesterséges intelligencia rendszereivel, hanem épít és gyógyít ott, mindenütt, ahol nagy a szükség? Nagy figyelmeztetést kaptunk a globálisan közel került földrészek fölrengései, súlyos természeti katasztrófái által. Kié a Föld? Kié az ember? Felelősen élünk-e a tudományunkkal? Számolunk-e a következményekkel? Lesznek-e boldog szelídek, akik öröklik a földet (Mt 5,5)? Csak Isten Fia, Jézus Krisztus menthet meg minket bűnnel fertőzött önmagunktól. Csak Lelkének józansága és bölcsessége tarthat vissza attól, hogy minden zsákutcába berobogjunk. Imádkozzunk a világért!