Vajon mely vívmányok mozdították meg az akkoriak szívét, lelkét és ösztönözték cselekedeteiket? A válaszhoz elengedhetetlen felidézni hazánk akkori valóságát. Csendes agrárország a Habsburg Birodalom keleti felén. Saját és ősi, de Bécsből vezérelt államisággal, a nemesi vármegyék önkormányzatával, feudális tulajdon- és termelési viszonyok között. Ezt a féltett önállóságot gyakran olyan jogi intézményekkel sikerült megvédeni a császári központ túlkapásaitól, amelyek az európai térben gazdasági, közlekedési, kulturális és más területeken az elmaradottságunkat növelték.

A magyarság vezetői érzékelték a lemaradást, s a javítási szándék szinte mindenkiben megvolt. A jobbágyság intézménye, amely évszázadokig biztonságos szociális hálót és keretet adott a föld népének, versenyképtelenné vált a kapitalizálódó világban. A nemesi birtokokat egykor hatásosan védő ősiség törvénye akadálya volt a fejlesztéshez szükséges tőkehitelek megszerzésének. Közben a magyar utakon esős időben lehetetlen volt a közlekedés, s csak száz kilométeren volt vasút. A folyókon a hajózás legnagyobb részben úgy folyt, mint akár fél évezreddel korábban, állatok által vontatva. Egyre többen voltak elégedetlenek ezekkel az állapotokkal.

A nemzet igényei az uralkodóval szemben is túlhaladták már az előző század elején kialakult viszonyokat. Az egyébként felség- és tekintélytisztelő, sőt azt igénylő magyarokat zavarta, hogy állami ügyeiket egy zárt hatalmi kör (kamarilla) Bécsben dönti el, de az adót és a katonát tőlük várja a nagyhatalmi politika folytatásához. A kétkamarás rendi országgyűlések a reformkor kezdete óta küzdöttek a nemzeti kultúráért, Magyarország és Erdély uniójáért, a nemesi kiváltságok megszüntetéséért és a jobbágyok állami kártérítés melletti felszabadításáért, illetve a törvény előtti egyenlőségért, de a sok jó szándék ellenére sem jutottak túl sokra.

A helyben járásból a március 15-i pesti forradalom mozdította ki a társadalmat. A nyomában meghozott, V. Ferdinánd király által szentesített áprilisi törvények egy modern európai állam kialakítása felé indították el a hazát. Önálló és az Országgyűlésnek felelős kormány alakult a Bécstől független pénzügyek, a hadseregszervezés, a gyáripar-telepítés és más nagy feladatok elvégzésére. Egy kormány azonban nem lehet eredményes a nép együttműködése nélkül. Batthyány Lajos gróf kabinetje mögött felsorakozott a nemzet színe-java, nemesek és nemtelenek, tanult és egyszerű lelkek, magyar és nem magyar anyanyelvűek, akik az Isten és haza iránti szeretetük által hirtelen polgárrá nőttek fel a szó legszebb értelmében.

A templomokban továbbra is hűségesen imádkoztak a királyért, de egyszersmind a kormányért és a független hazáért is. Az istentiszteleteken kihirdették az új törvényeket, és üdvözölték a jobbágyok felszabadítását, a felekezeti egyenjogúságot. A gyülekezetek lelkesen szervezték az új Magyarország céljaira felajánlott ékszerek, pénz és más értékek összegyűjtését és eljuttatását a kormányhoz. A felajánlások tömegesek voltak szegénytől gazdagig, s tegyük hozzá, az adójukon felül adakoztak, mert boldogok voltak, hogy Isten magyarnak teremtette őket.