... áttekintés közben megfigyelhettük, hogy a bibliai szóhasználat gyakran eltér a mai hétköznapi beszédünktől. Ha valaki csak egy-egy mondatot olvas a bölcsességi irodalomból, A zsoltárok, A példabeszédek vagy A prédikátor könyvéből, könnyen félreértheti. Mert a Bibliában a bölcsnek rokonértelmű szava, szinonimája az igaz és a jámbor vagy hívő ember, viszont a bolond, a bűnös és az esztelen olyan, aki nem figyel Isten kijelentésére, nem tartja meg törvényeit és intéseit. Egészen mást értünk ma a bolondság alatt, és megint másra gondolunk a bűnös kifejezés hallatán. Súlyos, sértő és megbélyegző jelző a bolond vagy esztelen, arra utal, hogy az illető nem teljesen egészséges lelki, pszichikai értelemben, a bűnöst pedig bíróság elé kell vinni, mert beleütközik a törvénybe.

Ki a bölcs, és honnan való a bölcsessége? Született tehetség, aki okosan gondolkodik, vagy mások nevelték, tanították rá? Az ember maga szerzi meg szorgalommal a tudományát és műveltségét, vagy Isten ad bölcsességet ajándékba? Érdekes, hogy az ószövetségi leírásokban nemcsak az írástudókat, tudósokat, tanult papokat nevezik bölcsnek, hanem az okosan, tervezetten – ma úgy mondjuk – kreatívan, művészi módon dolgozó mesterembereket is. (2Móz 28,3; Ézs 40,20) A tíruszi rézműves, Hírám például a templomhoz „teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen rézeszközt” (1Kir 7,13–14). A bölcsesség tehát nem csupán ész és értelem dolga, nemcsak elméleti és lexikális ismeretek megszerzése, felhalmozásuknak eredménye, hanem más is. Nemcsak több, hanem más. Kell az emberi szorgalom, erőfeszítés, tanulás, de még valami kell, a tapasztalat. Sőt a természetes környezet is, a teremtett világ, amelyből meg lehet ismerni az életet, Isten törvényeit és bölcsességét, hiszen ő minden bölcsesség forrása.

A tanulatlan földműves gyakran okosabban él, mint az iskolázott városlakó, aki mesterséges környezetet teremtett magának. A józan paraszti eszünket kellene újra felfedeznünk és használnunk, ezt az interneten nem találjuk meg. A bölcsesség örömöt is képes lelni abban, amit csinál és az emberekkel való kapcsolataiban. A megszemélyesített bölcsességről olvassuk, hogy játszadozik mint Isten kedvence, könnyed és jókedvű. (Péld 8, 30–31) „Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve” (34).

Aki bölcsességet akar, Istenre figyel, tőle tanulja az életet. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek.” (Jak 1,5)