Elmondásra kerül

Az anyanyelvünk szépsége, gazdagsága elleni vétkek között a leggyakoribbak közé tartoznak a terjengős kifejezések. Ezek egyike a kerül ige személytelen szerkezetekben való felesleges, szószaporító használata. Olyan esetekre gondolunk, amelyekben ezt a hivatali, közéleti, sajtónyelvi divatszót nem konkrét jelentésében (’valahová, valamilyen helyzetbe jut’) alkalmazzák, hanem csupán segédigei szerepet szánnak neki: a bútor felújításának menete „attól függ, milyen állapotban kerül fellelésre”; „ez az ülésen ma még nem kerül megtárgyalásra”; „elfogyasztásra került a háromfogásos vacsora”, „a nagyapa révén elmondásra kerül” két történet. Helyesen, választékosan és egyszerűbben, az -ás, -és képzős elvont cselekvésnév helyett cselekvő igével élve, egyúttal más hibákat is korrigálva: attól függ, milyen állapotban találnak (lelnek) a bútorra; az ülésen még nem tárgyalták meg; elfogyasztották a vacsorát; a nagyapa elmond két történetet.

A körülményeskedés mellett túlzott személytelenség, ha a cselekvést terpeszkedő kifejezéssel jelöljük: „a rendelet hatályon kívül helyezésre kerül”; „a cég eladásra került”; „a szakdolgozat sikeres megvédésre került”. Ha megállapítható a cselekvő kiléte, célszerű feltüntetni, határozott alanyú mondattal élni. (Az idézett -ás, -és képzős forma itt a konkrétság szabályát is megszegi.) A felesleges körülírás, kacifántos szerkezet helyett mondjuk pontosan és magyarosan: a rendeletet érvényteleníti a képviselő-testület; a céget eladta a tulajdonosa; a szakdolgozatot készítője, X. Y. sikeresen megvédte.

Jó szerencse, hogy az intim szférára eddig kevéssé terjedt át ez a terpeszkedő kifejezés. Egy internetes beszámolóban a gyermek plüssállatkája „megölelésre kerül”. Az édesanyák, édesapák – a nyelvhasználatban hál’ Istennek még – nem „megölelésre kerülnek”, hanem megöleli őket a gyermekük. Maradjon így!