A fiam most hároméves. Nem az a nyugodtan ülő fajta, így az istentiszteleteknek csak egy részét bírja a templomban, azután ki kell vele menni a babaszobába. Énekelni viszont szeret, régebben is hozzádúdolta a saját részét a felnőttek zsoltáraihoz, és most is ugyanezt teszi már szavakkal is, ügyesen improvizál. Egyik vasárnap délután, játék közben rákérdeztem:

– Szeretsz az istentiszteleten énekelni?

– Igen, szeretek.

– És van már kedvenced?

– Igen, van.

Most már kíváncsi lettem.

– Melyik? Elénekled?

– Jézuuus, vigyázz rááánk! Jézuuus, vigyázz ráánk! – szólalt meg a szöveg saját dallammal, aztán kisautózott is tovább. Másnap, amikor már feleségemmel együtt hárman ültünk az asztalnál, kértem, hogy énekelje el, egyből jött a válasz, a dallam ugyanaz, a szöveg teológiailag korrekt variáció: „Úr Isten, vigyázz ránk!”

Mostanában sokat gondolkodom azon, mit is jelent az, hogy a gyerekeket kapjuk Jézustól példaként. „...ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...” Sok sajátos rétege van ennek a megjegyzésnek, én is egyre többet fedezek fel, ahogy haladok előre. Fiam saját éneke például arra vezetett, hogy van valami olyan egyszerűség, amely nem kevés, nem hiányos, hanem koncentrálva és letisztulva tudja továbbadni a lényeget, azt és csak azt, ami igazán fontos. Persze ez egy háromévesnél egyáltalán nem tudatos folyamat, inkább valami olyan érzékenység, amit én, a bőbeszédű felnőtt irigykedve nézek.

Mi meglehetősen sokszor összekeverjük a bonyolultat a gazdaggal. Akkor is, amikor a hitünkről, az Istennel való kapcsolatunkról, a gyülekezeti életünkről van szó. A bonyolultság sokszor csak a bizonytalanságunkról beszél, be akarjuk biztosítani magunkat, ezért érkeznek az újabb és újabb gondolatok, mondatok, és rakódnak egymásra. De sokszor estem bele én magam is követhetetlen magyarázkodásba, amikor valaki rákérdezett egy hitigazságra! De sokszor fedjük be a bőbeszédűség takarójával a szegényes mondanivalót – akár egy igehirdetésben is! Milyen sokszor bonyolódunk bele saját imádságunkba, és vetjük a szóvirágokat! Pedig csak azért, mert valami gazdag, nem feltétlenül bonyolult. Amiben sok van, ami értékes, lehet egyszerű is. Mint egy példázat Jézus szájából, mint egy zsoltár Dávidtól, mint egy sokat rejtő mondat A példabeszédek könyvéből.