Kalóz Bertalan

Előfizetek

Fehérgyarmaton, 1970-ben született. Három gyermeke és egy unokája van. Harmadik gondnoki ciklusát tölti, mellette 2022-től a Borsod-Gömöri Egyházmegye világi jegyzője. Szabadidejében szívesen néz filmeket, és ha teheti, családjával minden nyáron elutazik a Balatonhoz.


Már gyermekként is református nevelést kapott szüleitől, majd felnőttként került újra közel az egyházhoz. Mi volt a háttérben?

Fehérgyarmaton születtem, de édesapám Tiszapalkonyáról származott. 1994-ben költöztünk vissza a szülőfalujába a családdal, édesapámmal közösen kezdtünk építkezésbe és indítottunk mérlegek szervizelésével foglalkozó vállalkozást. Ő már korábban is presbitere volt a palkonyai gyülekezetnek, én lassan közeledtem az egyházhoz.

Kalóz Bertalan: – Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekeink ne csak itthon és a gyülekezetben halljanak Istenről, valamint szerettük volna református szellemiségben taníttatni őket. Nem bántuk meg.

A két nagyobb gyermekem és az unokatestvéreik négy-hat évesek lehettek, amikor a korábbi lelkész és felesége nyaranta hittantáborokat szerveztek a faluban. A táborokban a feleségemmel együtt segítettünk. Később már nem csak a tábori feladatok találtak meg a gyülekezeten belül, így egyre közelebb kerültem a közösséghez.

Azóta már a harmadik ciklusát tölti gondnokként

Hogy repül az idő! Pedig mintha tegnap történt volna, hogy 2005-ben Miskolczy József tiszteletes úr és felesége elkerült Palkonyáról. Már Feketéné Szóráth Edina volt a lelkész, amikor presbiterévé választott a gyülekezet, egy ciklussal később pedig gondnokká. Presbiterré választásomkor én voltam a legfiatalabb a presbitériumban, és most, ötvenhárom évesen is csak néhányan fiatalabbak nálam, éppen ezért is volt megtisztelő akkor is a döntés, és megtisztelő a mai napig.

Mit gondol, fiatalsága közrejátszott a jelölésében és megválasztásában?

Valószínűleg igen. Istennek hála egyetértés van a gyülekezetben és a presbitériumban egyaránt, így nem jellemzőek ránk a nagy konfliktusok. A nagytiszteletű asszonnyal is jól megértjük egymást, jó kapcsolatban vagyunk.

Ebben az évben újra presbiter- és gondnokválasztás előtt állnak az egyházközségek. Ha felkérik a folytatásra, igent mond?

Ha így alakulna, valószínűleg nem utasítanám vissza.

Néhány éve már nemcsak gyülekezeti, hanem egyházmegyei tisztséget is visel.

Szőnyi Tibor, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese kért fel a tisztújítás után, hogy vállaljam el a presbiteri jegyzői tisztséget az egyházmegyében. Bevallom, nem gondoltam, hogy engem az egyházmegyében így számontartanak, ezért hatalmas meglepetésként ért a dolog. Örömmel mondtam igent, mert ezzel is tehetek Isten ügyéért, ami jó érzéssel tölt el.

Mi a feladata egy presbiteri jegyzőnek?

Leginkább adminisztratív jellegűek: részt veszek az egyházmegyei közgyűléseken, ha kell, segítek a regisztrációnál, szavazáskor kiosztom a lapokat, majd a szavazatszámlálásban is segédkezem.

Munkája miatt sok emberrel találkozik. Volt olyan, amikor kiderült, hogy egy másik reformátushoz vezetett az útja?

Nem áldás, békességgel szoktam köszönni a munkám során, így az ügyfelek vallása a legtöbbször rejtve marad, de azért nem mindig. Már több éve jártam a fehérgyarmati mérleges kollégához, amikor valahogy kiderült, hogy ő is református, sőt presbiter is. A kapcsolatunk attól kezdve már nem csak a mérlegekről szólt. Volt, hogy gyülekezeti kirándulást szerveztünk a palkonyaiaknak Fehérgyarmatra, ahol bemutatta a templomukat, és jó éttermet is ajánlott nekünk.

Három gyermeke van, mindhárman református iskolában tanultak. Miért volt ez fontos?

Balázs fiam és Gyöngyi lányom is a mezőcsáti református általános iskolában tanultak, ahol Miskolczy tiszteletes úr felesége is tanított, aki a lányomnak osztályfőnöke is volt. Utána mind a ketten a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban folytatták a tanulmányaikat. A lányom a későbbi férjét is ott ismerte meg. A legkisebb fiunk, Berci a tiszaújvárosi református általános iskolában kezdett. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak itthon és a gyülekezetben halljanak Istenről, valamint szerettük volna református szellemiségben taníttatni őket. Nem bántuk meg.

Tapasztalta már életén Isten áldását?

Rendszeresen imádkozom, és sokszor csodálkozom azon, hogy mennyi mindent kaptam és kapok Istentől, illetve hogy mennyire gondoskodik rólunk. Nem azt mondom, hogy gazdagok vagyunk, de tisztességesen meg tudunk élni, nincs okunk panaszra. Biztos, hogy több pénzt is el tudnánk költeni, de nekünk elég az, amennyi van.