Egy bő emberöltővel később, 1786. november 1-től a bécsi udvar az akkor éppen huszonhét esztendős Kazinczy Ferencet bízta meg a kassai tankerület vezetésével. Egyik fő feladata a közös iskolák alapítása volt. Erről Kazinczy így írt gróf Szirmay Istvánnak szóló, november 17-én keltezett levelében: „Fenséges Urunk (II. József) a kassai járásban lévő nemzeti iskoláknak inspektorságát nékem méltóztatott kegyelmesen conferálni (magyarán: őt nevezte ki e tisztségre – P. É.) … ezen hónapnak 10-én hivatalomba be is iktattattam…” A kassai tankerülethez akkor tíz megye tartozott, köztük Zemplén, tehát Mád település is. Az eset nem volt egyszerű, mert a bodrogkeresztúri zsidó iskolát kellett felsőbb utasításra áthelyezni az egyik „szomszéd várba”.

A Kazinczy Ferenc, továbbá Péchy László zempléni szolgabíró és a zsidó hitközség elöljárói által szignált okiratból világos, hogy nyelvújítónk, a református eklézsia szülötte és neveltje nem gépies hivatalnokként, hanem komoly feladatként kezelte a helyi zsidó nemzeti iskola működésének megindítását, immáron új helyszínen: „1.) Az alkalmazandó tanárok éves fizetését 150 rajnai Fl-ban (guldenben) állapítjuk meg, amihez még egy ingyenes, kényelmes szállást és 12 öl tűzifát adunk. 2.) Az iskolának egy tágas, világos, kényelmes szobát adunk bérbe, és ezt padokkal, asztalokkal/ táblákkal, valamint minden más, iskolához szükséges dolgokkal fölszereljük, amelyek a mi gyermekeink tanításához szükségeltetnek. Így történt, Mád, 1788. május 19.”

A harmonikusan lezárult iskolaügyi átszervezésnek volt még egy nagyon rokonszenves utóhangja is. Éspedig Kazinczynk 1789. december 20-án elmondott, s 1790-ben megjelent Hivatalba vezető beszédének az általános vallási türelemre, s ezen belül kifejezetten a „Mózes-hitűekre” vonatkozó részlete: „Vigyázzatok, hogy a vallásbéli gyűlölség, a vakhit és a dühösködésig hevült babonaság elnyomattasson; de hagyjátok meg minden felekezetnek, még a zsidóknak (régies szóhasználattal: zsidókénál!) is azt a szabadságot, hogy a vallásoknak ágazatait (vagyis: a különböző felekezeteket) a legtökéletesebb szabadsággal taníthassák.”

Itt kell megemlítenünk, hogy nem Kazinczy Ferenc volt az egyetlen református tanügyi vezető és vérbeli pedagógus, aki a zsidó vallást gyakorlókat a magyar nemzet szerves részének tekintette. Az ő személyiségét alakító Sárospataki Református Kollégium mellett ugyanezen elv szerint működött az összes református tanintézmény.

De tovább élt ez a nemes magatartás a vészkorszak idején is, amikor a Mádra települő első zsidó családok eredeti lakhelye, Auschwitz a borzalmak színhelyévé vált. Ebben az időben Áprily Lajos költő, a budapesti Baár–Madas gimnázium igazgatója minden erejével hősiesen szembement az ott tanuló leányok felekezet szerinti megkülönböztetésének keresztyénietlen parancsával; végül, tiltakozásul, nyugdíjba ment, voltaképpen Kazinczy méltó örököseként.