Hogyan változott a presbiterek kiválasztásának módja az Ó- és Újszövetségben?

Ez a tiszt és megbízatás az első gyülekezetek megalakulásával jön létre. Bár kontinuitásban van az Ó- és Újszövetség, merőben eltérő társadalmi helyzet jellemzi a két korszakot és a benne élő Isten népét, majd pedig az egyházat. Bibliai mozzanatokat szabad átemelni vagy összehasonlítani, viszont nem lehet egyenlőségjelet tenni az időszámítás előtti zsidó nép és az újszövetségi gyülekezetek közé.

A Szentírás Izráelről mint nemzetállamról beszél, amely vallását tekintve is egységesnek tekinthető, ezzel szemben a pünkösd után létrejövő keresztyén gyülekezetek már különböző nációkra terjednek ki, és általában helyi közösségek.

Milyen bibliai kritériumoknak kell megfelelniük a presbitereknek?

Pál, Péter és János apostol leveleiben találunk utalást arra, hogyan működhetett a presbiteri szolgálat. Szisztematikusan nincs megfogalmazva kiválasztásuk eljárása, rendje az Újszövetségben. Az első gyülekezetek presbitereinek szolgálatára vonatkozó utalások alapján fogalmazhatjuk meg a bibliai kívánalmakat. Emellett minden korban megvannak a sajátságos igények. A görög preszbüterosz szó vént jelent, a gyakorlatban gyülekezetben élő, nem feltétlenül öreg, de tapasztalattal bíró, életkora szerint is megbízható személy, akit nem a tegnapi hitre jutás friss élményével választottak ki a szolgálatra. Erről ilyen összefüggésben az Ószövetség nem beszél. A választás két fontos kritériuma, hogy a presbiter először is keresztyén és csak utána szolgálattevő, a második: Péter apostol levelében azt írja, legyen példaképe, mintapéldánya a nyájnak. Azaz közösségének olyan tagja, aki példaképül állítható a többiek elé. Megbízatása gondoskodni a gyülekezetéről, odafigyelésével, áldozathozatalával, döntéshozatalaival, életvitelével.

Egyházunk Missziói Szolgálata és a Magyarországi Református Presbiteri Szövetség javaslata szerint érdemes gyülekezeti kérdőívet összeállítani azzal kapcsolatban, melyek a gyülekezet elvárásai a leendő presbiterekre, presbitériumra vonatkozóan.

A gyülekezet bibliai arculata, illetve a kor kívánalmai hívják elő a presbiter minőségi jellemzőit. De legyünk tisztában azzal, hogy esetenként még magunkon hordozzuk a népegyházi sajátosságokat. A gyülekezetek nemcsak hitvalló, elkötelezett keresztyénekből állnak, de kereső, patronáló, érdeklődő tagokból is. Fontos lehet, hogy a gyülekezet állítsa össze a presbiterek minőségi jellemzőinek öszszegzését, de az egyháznak sokkal inkább a Krisztus által meghatározott küldetésének: a missziónak, a lélekmentésnek, ápolásnak, gondozásnak kell alárendelnie a kívánalmakat. Krisztus elvárása fölötte áll a gyülekezeti tagok igényeinek.

„A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.” Mire gondolhatott Pál a Timóteushoz írt első levélben? Hogyan lehet egy presbitert kétszeresen megbecsülni?

Mint fent említettem, a mai és az akkori társadalmi helyzet közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Ez a mondat a keresztyén egyház alakulása kezdeti időszakában hangzik el, őket még nem jellemezte kiterjedt infrastruktúra, mint a mai református egyházközségeket. Ma egy gyülekezeteknek van temploma, parókiája, lelkipásztora, harangja, orgonája, kántora... Az apostol a kétszeres megbecsülésnél hozzáteszi: azok, akik az igehirdetésben fáradoznak. Annak idején a mai lelkészi szolgálat jelentős részét a presbiterek töltötték be, nem volt a gyülekezetnek teológiát végzett pásztora. Pál szerint azok az emberek, akik az egyház igazi értelmével, céljával tisztában vannak, annak szánják az életüket, legyenek elismerve, kapjanak megbecsülést. Ebből alakul ki később a lelkipásztori hivatás, amely mellett már nem feltétlenül kell más szakmát végezni. Pál mint apostol még sátort készít, hogy eltartsa magát, nem ő a lelkipásztorság tüposza, inkább az ahhoz vezető út egy állomásán végzi szolgálatát. Az igehirdetésben is részt vevő presbiterek évszázadok múlva már lelkipásztorként járnak a gyülekezetek előtt, ők azok, akik az evangélium hirdetésére szánva az életüket lelkigondoztak, sákramentumokat szolgáltattak ki, kereszteltek és gyülekezeti közösséget szerveztek.