... lehet fejleszteni. Fedezzük fel, ha a beszédünkben gyakran felbukkan a dicsekedés és a saját fontosságunk, ügyességünk hangsúlyozása, mert akkor az még gyöngeség és bizonytalanság. Ha szavainkban sok az ítélkezés, megbélyegző minősítés, akkor harag és megvetés bujkál bennünk másokkal szemben. Keressük azokat a tevékenységeket, amelyeket szívesen végzünk, lelki élményeket, amelyek örömmel töltenek fel. Keressünk alkalmat az életöröm megélésére. Az éledő, rügyező, virágzó természet kínálja az örömérzetet. Az elmagányosodás ellen keressük és ápoljuk a kapcsolatokat! Beszélgessünk, egy jó eszmecsere energiákat ad!

Az akarat lelki energiáink összessége, fejlesztése ezeknek az erőknek egy határozott célra irányuló összpontosítása. Lelki tartalékainknak általában csak töredék részét használjuk életünk során. Mindenkinek van lelki energiája, ez gyakran csak akkor derül ki, amikor nagy válságot él át. Pál apostol vallja, meri vállalni azt, amikor gyönge, de Istentől kér erőt, és átéli a csodát: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Ez nem hárítás, hanem tudatos megélése annak, hogy Isten az akaraterő forrása.

Jézus panasza egészen új megvilágításba hozza a témát: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” (Mt 23,37) Amit Isten akar, nem sikerül, nem mindig valósul meg az ember miatt? Isten kiszolgáltatja magát az ember akaratának, szabadságának? Ilyen fontos a mi akaratunk, hogy ellenünkre Isten nem teszi meg a jót, amit eltervezett? Ezek szerint döbbenetes hatalom van a kezünkben! Nem kellene hát azon keseregnünk, hogy milyen tehetetlenek vagyunk mi, emberek, hiszen még Isten is köti magát a mi akaratunkhoz!

Jézus azt tanítja, hogy tudjuk őszintén kérni: „legyen meg a te akaratod” (Mt 6,10). Isten akaratára pedig csak az az ember tudja egészen ráhagyni magát, akinek van akarata, és megküzd vele, hogy Isten akaratához igazítsa. Aki döntésképtelen, tehetetlen, az Isten akaratát mindig kényszernek érzi, akár jó, akár nehéz az, s abból csak feszültségek születnek. De a hívő, erős akarat előtt nincs akadály. Akik a bénát hozzák négyen, furakodnak, szétszedik a háztetőt, hogy Jézushoz odavihessék, annyira hiszik és akarják beteg barátjuk gyógyulását (Mk 2,1–2).

Eddzük az akaratunkat: ne a saját erőszakosságunk, hanem Isten ereje mutatkozzon rajta!