A református egyházközség 95 éve épült templomát Wekerletelep főtere felől közelítjük meg, átlépve az erdélyi népi építészetet is idéző nyugati kapun. A templom küllemében van valami Kós Károly-osan szecessziós, mintha azt is a nagy erdélyi építész tervezte volna, akár az említett teret. De hasonlít az épület egy kerekded katedrálisra is, tornya viszont hatszögletű. Biztos, hogy az egyik legszebb, legegyedibb templom Budapesten.

A pázsitos templomkert hatalmas; két jellegzetesség a szembeötlő benne: egy része gyerekparadicsom – homokozó, csúszda, mászóka, hinta és fészekhinta, a kerti tárolóban pedig játékmotorból, dömperből egész kis géppark –, másutt meg rengeteg növendék gyümölcsfa, amelyeket a jelenlegi, fiatal lelkész, Virág Balázs telepített. Úgy tűnik, itt a jövőre is gondolnak, minden értelemben.

Pazar kivitelű munkástelep

De az egyházközségi múlt is gazdag, még ha csak egy évszázadnyi is. A visszapillantást kezdjük a Wekerle Sándor korabeli miniszterelnökről elnevezett különleges lakótelep egészével. A XIX. század utolsó évtizedeitől nagy iparosodás ment végbe, ez okozta az országból mindenünnen érkező, főleg paraszti gyökerű gyári munkások és családjaik fővárosi lakásínségét. A munkaadó nagyvállalatokat nem érdekelte ez a szociális és közegészségügyi nyomorúság, de a Wekerle-kormány nagylelkűen lépett. Vagyis: az első polgári származású kormányfő átérezte a munkásság helyzetét. Az akkor még falunak számító Kispest határában 1908 körül felvásárolták egy Sárkány nevű nemes család eladásra kínált birtokát, és a homokbuckákon mértanias kertvárost hoztak létre 1909 és 1930 között. Méghozzá amilyen művészi értékűt, olyan praktikusat és élhetőt. Összesen 4735 lakásos kertvárost hoztak létre 1909–1930 között, családi és bérházakkal, garzonokkal, és a Kós Károly megálmodta Fő térrel, ahova tisztviselők költözhettek be, és ahol a katolikusok temploma is áll.

A katolikus templom a telepépítési terv része volt; a református templom viszont a kispesti gyülekezetből önállósult wekerletelepi református közösség elszántságából, szinte véréből épült fel. Lássuk akkor a kerek százéves, mai nevén Kispest-Wekerletelepi Református Egyházközség születését! 1919-ben történt, hogy négy, a kispesti gyülekezetbe járó, de a Wekerletelepen élő tag – egy vasutas, egy postai dolgozó, egy MÁVAG-alkalmazott és egy kiskereskedő – fölkereste a telep nagyszámú református lakosát, hogy felmérje, mit szólnának egy külön egyházközséghez. Mivel kedvező volt a fogadtatás, elérték a kispesti gyülekezetben, hogy helyettes lelkészként foglalkoztassák Bogdán Gyulát wekerletelepi szolgálatokra. Nyomban házi, hétköznapi istentiszteleti alkalmakat tartottak az egyik hívő testvér lakásán, harminc-negyven fő részvételével.

Önálló egyházközséggé – a kispesti gyülekezetből kiválva – 1923 elején lettek. Életképességüket azzal mutatták meg, hogy adományokból, társadalmi munkából már 1924-ben elkezdték építeni a templomukat, miután a Pénzügyminisztérium ingyenes telket adott hozzá a mai Hungária úton. Bogdán Gyula vezetésével jól szervezett pénzgyűjtő csoport szerzett támogatásokat a városban; ’25-ben már álltak a falak. Ez fizikailag azért is volt lehetséges, mert a telep délnyugati határában működő állami mészhomoktéglagyár helyben gyártott homoktéglákat adományozott a szent célra. Isten wekerletelepi házát 1928 októberében Ravasz László dunamelléki püspök szentelte föl.

Nagy formátumú gyülekezetalapító

„Használni s nem ragyogni akarok” – vallotta egy helyütt Bogdán Gyula (1889– 1953), a gyülekezetalapító és templomépítő wekerlei lelkipásztor. Marosvásárhelyi születésű volt, tanulmányai egy részét a skóciai Edinburgh-ban végezte. 1915-ben még mezőcsávási lelkész, utóbb a Bethánia Egylet utazótitkára lett. Ravasz László dunamelléki püspök barátja, munkatársa volt. Jeles belmissziós – fénykorában háromezres taglétszámokat is produkált az egyházközség! –, ébredési teológus, folyóiratszerkesztő, publicista, aki irodalmi munkássága mellett gyülekezetében évi harminc-negyven házi istentiszteletet is tartott. 1951-ben, vagyis a rákosizmus tombolása idején 3150 tagot számlált a wekerletelepi református gyülekezet! Almási-Sass Kálmán gyülekezeti főgondnok az első wekerletelepi lelkipásztorhoz hasonlóan maga is mezőségi (erdélyi) gyökerekkel rendelkezik. Vele lapozgatjuk a hatalmas gyülekezeti anyakönyv megsárgult lapjait is, benne kitért izraeliták utólagos anyakönyveztetésének az adminisztrálásával, illetve arra utaló megjegyzésekkel, hogy ezeket Ravasz László püspök jóváhagyta. Ámulunk: Wekerletelep református gyülekezete 1943– 44 között ilyenformán hivatalosan mintegy százötven zsidó honpolgárnak nyújtott (amennyire és amíg lehetett) menedéket. Kérdésünkre, miért Szalay István helyettesítő lelkész neve szerepel Bogdán Gyula helyett, a jelenlegi főgondnok arra hívja föl a figyelmünket, hogy első lelkipásztorukat 1942-ben letartóztatták, lelkészi állásából eltávolították, oda csak 1946-ban térhetett vissza. Az ok éppen a korábbi évek zsidómentése volt, azzal vádolták Bogdán Gyulát, hogy a kitértek keresztelési és áttérési tanúsítványait nem őrizte meg. Tehát ez a nevezetes református lelkész nem csak munkáskérdéssel, szociális-karitatív kérdésekkel foglalkozott a gyakorlatban, amikor kellett, igazi zsidómentő is volt.

– Az első nagy korszak két lelkipásztorhoz kapcsolódik, Bogdán Gyulához és vejéhez, Horváth Tivadarhoz, aki 1953 –66 között volt lelkész – állapítja meg a főgondnok. A gyülekezeti létszám jócskán csökkent a szocialista évtizedekben, amit nyilván az egyházellenes korszellem, a kötelező hittanoktatás megszüntetése, az iskolák elvétele is okozott, no meg a munkásgyülekezet részbeni elöregedése.

Almási-Sass Kálmán sokat tanulmányozta az egyházközség múltját — publikációi is születtek erről -, holott ő maga csak 1994-ben kapcsolódott be igazán a gyülekezet életébe. Akkoriban Bajusz Ferenc nyugalmazott teológiai professzor volt a beszolgáló lelkipásztor, azaz ő hidalta át azokat az éveket, amikor a gyülekezet új lelkészt keresett a megüresedett posztra. Sodró prédikációival új pezsgést hozott a helyi közösségi hitéletbe.

1997-ben Alföldy-Boruss Dezső korábbi gyúrói lelkészt választotta meg a gyülekezet, aki egészen 2018-ig vezette az egyházközséget. A főgondnok a két évtizedes korszak jellemzőjének a következőket tartja: színvonalas, tiszta tanítású igehirdetések, dicséretesen megszervezett hittanoktatás és gyerekmunka. A templom külseje átfogóan megújult Alföldy-Boruss idejében.

A főgondnok szeretné viszont, hogy minél előbb révbe érjen a templom és a parókia generálfelújításának ügye. A helyzet sürgető: megsüllyedt a templom hátsó része, a tetőszerkezet több helyütt beázik. A tervek közben engedélyeztetési fázisba kerültek.

Almási-Sass Kálmán a most negyvenéves Virág Balázs lelkésszé szentelése óta egyre erősebbnek látja a közösséget, amely a holdudvarral együtt két és fél száz fő. – Azok, akik ide ellátogatnak – mondja Almási-Sass –, gyakran itt is ragadnak, mert a prédikációk figyelemfelkeltőek, aktuálisak, ébresztő erejűek. A légkör is vonzó, a kisgyermekeseknek is.