Az OpenAI fejlesztette mechanizmus működésének alapja, hogy hozzáfér az interneten fellelhető adatokhoz, hihetetlen gyorsasággal képes azokat pásztázni és felhasználni, vagyis felvetéseinkre a web minden tudását latba vetve válaszol – kritika, valódi értelmezés nélkül. Amikor arra kértem a programot, mondja el egyszerűen, mi a ChatGPT, azt válaszolta: „Olyan okos számítógépes program, amellyel beszélgetni lehet. Tud válaszolni a kérdéseidre, segíthet megérteni dolgokat, vagy csak szórakoztathat.”

Az, hogy a szoftver felforgatta a világot, nem túlzó kifejezés. Hosszas disputák kezdődtek arról, mi lehet a felsőoktatás sorsa, ha a diákok a mesterséges intelligenciára bízzák beadandóik elkészítését – ami nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat, tekintve, hogy a chatbot írt már négyesre értékelt diplomamunkát a világ egyik legelismertebb üzleti képzésén, a Wharton Universityn –, vagy hogy miképpen lehetne csökkenteni többek között az egészségügyben az adminisztrációs terheket – tudva azt, hogy a program külön felkészítés nélkül is letette már az orvosi szakvizsgát.

A program fogadtatása vegyes. Egyes laikus vélemények szerint a ChatGPT és az utána következő, hasonló fejlesztések sosem lesznek képesek megalkotójuk, az ember helyét tartósan, kielégítő módon átvenni. Mások úgy vélik, a tudományos forradalom újabb mérföldkövéhez érkeztünk, hamarosan megérhetjük, hogy emberek veszítik el munkájukat azért, mert a gépek pontosabban, szebben, jobban végzik el azt. Persze nem új keletű ez a félelem, már a gőz- vagy cséplőgéppel kapcsolatban is megfogalmazta ezt az emberiség. Érdekes ugyanakkor, hogy a fejlődés ellen ágáló belső hang napjainkban csendesebb: többnyire önként adunk át mindenféle információt a programoknak, és játszva osztjuk meg feladatainkat a gépekkel – talán éppen azért, mert a régvolt embereinek félelme alaptalannak bizonyult. Sok évtizedes tapasztalatunk, hogy bármilyen vívmány terjedt el a világon, a feladataink szinte csak gyarapodtak, ezért logikus lenne azt feltételezni, hogy a ChatGPT és a hozzá hasonló újítások sem írják át az életünket annyira, mint azt eleinte gondoljuk. A bizalmatlanok erre azt mondják, a zsigeri ellenállás sosem volt indokolatlan, mert a technológia valóban elveszi a munkánkat, csak épp sokkal tovább tart a feladatok átszervezése, mint azt eleink gondolták.

A szakmabeliek véleménye is megoszlik arról, mit jeleznek az újdonságok. A kutatók egyik része szerint a mesterséges intelligencia bár válaszol a kérdéseinkre, azok tartalmát, mélységét és árnyalatait nem feltétlenül érti. Más kutatók azt állítják, a szellem kiszabadult a palackból, mert a mesterséges intelligencia – mivel hozzáfér az internet minden tartalmához – már magától tanul, így az ember által sosem látott összefüggésekre bukkanhat rá anélkül, hogy akár csak értenénk, milyen logikát követve szerzi és ontja a gép az újabb és újabb információt.

Természetes, hogy az egyházat sem kerülheti el a ChatGPT-láz. Százszámra találni cikkeket a neten arról, miképp vetheti be egy gyülekezet vagy egy lelkipásztor a technológia legújabb vívmányát munkája során. Az első cikk, amelyet kidob a kereső, tíz felhasználási módot javasol, például azt tanácsolja, kérjünk a robottól egyéni bibliaolvasó-tervet, keresztyén tematikájú verseket vagy éppen ötletet arról, miről legyen szó vasárnap a közösségben.

2023 februárjában a Magyarországi Szabad Ökumenikus Közösség adta hírül, hogy a dömösi templomban „a gépi testvér a legmagasabb szinten megfelelt”, amikor prédikációt kértek tőle. A gyülekezet a téli vasárnapon a mesterséges intelligencia által fogalmazott igehirdetést hallhatott, amelynek végére még imádságot is kreált a program. Ironikus módon az igehirdetés arról szólt, hogy Isten üzenetének bárki lehet a közvetítője.