A művi abortusz egyik legfőbb ismérve, hogy titkosított. Milyen lelki hatásai vannak a leplezettségnek?

Végrehajtásának lelki következményéről kevés szó esik. Már a műtét elvégzése, elvégeztetése is némileg titkolt. Mivel a magzatelvételtől általában azt várják az érintett nők, párok, hogy azzal tehertől szabadulnak meg, nem gondolnak arra, hogy pszichés és szomatikus következményei is lehetnek. A művi abortusz előtti két kötelező beszélgetésen még a védőnők sem helyeznek olyan hangsúlyt a terhességmegszakítás lelki hatásainak feltárására, mint amilyen mértékben említik ennek testi következményeit. A volt kismama a magzatkivételt követően átmeneti megnyugvást érez.

Úgy véli, minden problémától megszabadult, amelyet a gyermekvállalással összefüggésben látott. Majd elkezdi mérlegelni, racionalizálni az elhatározását, és felteszi a kérdést: „Miért is így döntöttem?” A rossz álmok előzetes jelei a posztabortív pszichés traumának. Ezek negatív, olykor drámai, gyakran magzatvesztéssel kapcsolatos álmok. Képsorokban éli át a történteket, mint aki hagyta, hogy megöljék a gyermekét; egészen sajátos depresszív állapot jelentkezik nála. Ez a hangulati zavar, majd lelki krízis a posztabortusz-szindróma. Bűnbakokat keres, mi vagy ki miatt vétette el a magzatát, ezt azért teszi, hogy ne kelljen szembesülnie a saját döntésével. Előfordul, hogy a párja vagy a férje is részt vállalt az elhatározásban, de általában az abortuszt átélő nő egyedül hozza meg ezt a döntést, hiszen ha ő nemet mond, nem történik meg a magzatvesztés. Miközben az okok – anyagi helyzet, érzelemszegény párkapcsolat vagy válási krízis – felett gyötrődik, egyre inkább önmagával kerül szembe, ami a posztabortív szindróma legmélyebb, infernális mélysége.

A folyamat minden abortusz után elkezdődik?

Nem, de erről nincsenek statisztikai adataink, mivel sem a családtudomány, sem a statisztikai felmérések nem foglalkoznak a kérdéssel. Az a sejtésünk a kollégákkal, hogy tíz elvégzett művi abortuszból öt-hat hölgy fog szenvedni, jut krízisbe.

Lehet-e összefüggésbe hozni a depresszióra hajlamosságot a posztabortusz-szindrómával?

Ha a személyiség pszichés alapstruktúrája depresszív, akkor mindig nagyobb a hajlam arra, hogy depresszióval reagáljon a magzatelvételre és -vesztésre. Szorongó személyiségnél szintén nagyobb az esély a posztabortív tünetekre.

Mi lenne a gyógyuláshoz vezető első lépés?

Találni egy empatikus segítő személyiséget, akinek elmondhatja az érzéseit, akivel mindezt át- és kibeszélheti. Ha elfojtja a történteket, nem verbalizálja, azzal önmagában okoz belső feszültséget.

A második lépés a segítő személyiség kompetenciájától és életszemléletétől függ. Fontos, hogyan fogadja, nem mindegy, hogy csupán megérti az elhangzottakat, vagy szakemberként stratégiát is tud készíteni arra, hogyan lehet kisegíteni a magzatvesztő hölgyet a mélységből.