Izráel törzseinek vezetőiről készít listát a krónikás, és megjegyzi: „az Úr megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag”. Úgy tűnik, Dávid tanult a népszámlálás tragédiájából (1Krón, 21). Mi volt a népszámlálások célja? Számba venni a hadköteleseket és az adófizetőket. Miért volt bűn Dávid népszámlálási parancsa? A népszámlálást a 2Móz 30,11–16, és a 4Móz 1,1–3;19–20 szabályozza: „Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, névjegyzékbe véve nemzetségenként és nagycsaládonként egytől egyig minden férfit...” Az akkor ott az Úr parancsára történt, Dávid népszámlálásával saját hatalmát, nagyságát akarta fölmérni. Isten népét csak az tartja meg, ha teljesen belesimul, ha pontosan követi Isten akaratát, nem járhat saját feje után, saját dicsőségét keresve. Mai Igénk második fele Dávid vagyonának őrzéséről, gondozásáról szól, élesen elválasztva az Úr házának kincseit és saját vagyonát. Dávid átláthatóan gazdálkodott. Az átláthatóság a vezetők iránti bizalom egyik kulcskérdése ma is.

Mk 5,1–20

27. zsoltár

Dávid őszintén vall arról, hogyan értékeli saját királyságát, és miért nem ő, hanem Salamon teljesíti be az ő nagy álmát és vágyát. Ez a nyilvános vallomás és számadás testvéri közösségben történik. A nép vezetőit testvéreiként szólítja meg, nem alattvalókhoz szól, nem az uralkodó fölényével és hatalmával beszél, hanem testvérként és munkatársként tekint a körülötte állókra, a vezető emberekre. Ebben a megszólításban alázat van. E tény önmagunkkal is szembesít: miként éljük meg a vezető és vezetett kapcsolatainkat? A király tudja, egyedül Isten döntése és választása, „hogy Izráel királya legyek mindvégig” (4). A kiválasztottság megélésének feltétele is van: „…ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel… De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg.” (9) Az Úr átvilágít, mindent lát, mindent megvizsgál. Ez az isteni mindent látás és mindent tudás: félelmetes. De az egymást szeretők számára az elfogadottság, a szeretettség öröme és békessége. Isten gyermekeiként reménykedhetünk az ő változatlan hűségében és szeretetében. Ez a bűnbánatra jutott tékozló fiú reménysége.

Mk 5,21–43

602. dicséret

Dávid átadja Salamonnak a templom és az összes hozzá kapcsolódó építmény, az istentiszteleti eszközök tervrajzát, , nindazét, amit a Lélek adott neki" (12). Dávid az Úrtól kapott kijelentésnek látja a terveit, ahogyan Mózes kapta az Úrtól a szent sátor terveit. Tervei és álmai az Úr adta álmok, a Lélek ihlette tervek. Mennyit gondolhatott rá, hányszor láthatta lelki szemeivel a fölépítendő templomot! Mennyi energiája, munkája volt benne! Mennyit imádkozhatott érte, hogy minden apró részlet is az Urat dicsőítse! Élete csúcsteljesítményeként gondolhatott a templomra, királyságának megkoronázása lehetett volna a templom. Dávid elfogadja, enged az Úr akaratának. Hagyta, hogy Isten átírja az álmait és vágyait. Ez azt mutatja, a szíve és lelke mélyen az Úré. Ahogyan Pális hagyta a szándékai és tervei módosítását, hogy Kis-Ázsia helyett Európába menjen (ApCsel 16). Salamonnak szóló biztatása: ,Légy erős és bátor, és fogj hozzá!" (20) Emlékeztet arra a korábbi nemzedékváltásra, amikor Mózes munkáját Józsuénak kell folytatnia (5Móz 31,7). A templomépítés csapatmunka, segítsége, támaszai: a nép vezetői és az egész nép. Egy lélekkel, egyetértve, egy közös célért épülhet a templom és a gyülekezet ma is. Hogyan éljük meg a gyülekezetünkhöz tartozást? Mi a részünk az építésben és gondozásban?

Mk 6,1–6

355. dicséret

Ez a rész beszámol arról, hogy Dávid mennyit adakozott a templomépítésre. Isten házának kincsei mellé vagyona legjavából adott, ezzel elöl járva és példát mutatva mindenki számára. „Ki akar még önként, bőkezűen adakozni ma az Úrnak?” (5) Dávid példája vonzó, magával ragadó példa. A gyülekezet vagy bármilyen más közösség vezetőiként milyen példát adunk, mit sugárzunk? Az adakozás meghatározó motívumai: szeretetből, hálából, önként – a legjavából – az Úrnak! Ez az adakozási mód a nép, a közösség együttes öröme (9). Általában ilyen a templom, a gyülekezetek építőinek öröme ma is. Bár soha ne aludna el ez az Úrért lángoló szeretet – évtizedek múlva sem – a templom építőiből! Templomépítőként mindnyájan rácsodálkozhattunk a közöttünk munkálkodó Úrra, együtt örülhettünk az átélt csodáknak. E! kell beszélnünk fiainknak is, hogy örüljenek ők is: ,az Úr csodásan működik" Dávid hatalmas vagyonából ad, mi Jézustól tudjuk, hogy az ,özvegyasszony két fillére" is kedves a mi Gazdánknak (Lk 21,1—4).

Mk 6,7—13

832. dicséret

Dávid imádsága: hálaadás és Isten dicsőítése az Úr házára való adakozásért. Magasztalja az Urat a nép adakozása láttán, rácsodálkozik az Úrra, mennyi minden gyűlt össze a templomépítésre. Jól látja, az adományokat Isten adta az ő és a nép kezébe, minden, amijük volt – az élő Isten ajándéka. Még nem ismerhette Pál apostol alázatra intő szavát: „..ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) Minden a mi Atyánk ajándéka, akár szellemi, lelki, akár anyagi javainkra gondolunk. Hála Urunknak, és dicsőség neki, hogy megajándékozottak vagyunk. Gazdag Urunk és Atyánk van, aki gazdagon megajándékozott – kit-kit erejéhez mérten (Mt 25,24–5). Nézd meg az életed csomagját, és lásd meg, milyen ajándékokat kaptál! Mit kezdesz vele? Ebben az Igében azt látjuk: a nép és Dávid visszaad az Úrnak abból, amit tőle kapott. Volt idő, amikor Dávid is a saját nagyságát kereste, de egyre jobban egyszerűsödik, egy vágya van csak, az élet summája: az Úrban, az Úrral lenni minden időben. „…kösd magadhoz szívüket!” (18) Mi pedig tiszta és őszinte szívvel mondhatjuk: „Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; / Vedd elmém, lelkem és szívem, / Hadd adjam neked mindenem, / Hogy kedves légyek néked!” (412. é.)

Mk 6,14–29

603. dicséret

Adónijjá, Dávid fia, Absolon testvére királyságra tört, amikor látta idős édesapja állapotát. Nátán próféta közbelépése után Dávid Salamont ültette saját trónjára, így nevezte ki utódjául. Dávid most az egész nép előtt, nyilvánosan is átadta a királyságot Salamonnak, fölkenték királlyá: fejére, két fülcimpájára, kéz- és lábfejére illatos olajat kentek. Ez azt jelképezte: gondolatait az Úr Isten irányítsa, hallja meg az Úr és a nép szavát, tettei, útjai az Úr akaratához igazodjanak, egész lénye álljon az ő szolgálatában, a király neki szenteli az életét. Az egész nép áldotta az Urat, és áldozatokat mutattak be. „Ettek és ittak az Úr színe előtt azon a napon nagy örömmel.” (22) Salamon szövetséget kötött a nép vezetőivel és a testvéreivel, így békés korszak kezdődhetett Izráel életében. Dávid pedig „meghalt késő vénségében, betelve az élettel” (27). Életében megismert kicsiséget és nagy méltóságot, nélkülözést és gazdagságot, üldöztetést és hatalmat, bűnt és büntetést. Sokoldalú szervező, jó hadvezér és ihletett költő – de élete alapja minden élethelyzetben, hogy a szíve az Úré volt. Érett gyümölcsként hullott az Úr kezébe. Így halni jó és szép halál.

Mk 6,30–44

674. dicséret

„Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az Úr vele volt…” (1) Isten teljesítette Salamonról szóló korábbi ígéretét (1Krón 26,6–7). Igazmondó, megbízható szavú Urunk van! Kijelentésére, üzeneteire teljes bizonyossággal lehet építeni az életünket. Jézus ezt mondta: „Aki […] hallja tőlem ezeket a beszédeket, […] hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Mt 7,24) A Salamon uralkodásáról szóló történetekben az első mozzanat, amelyről a krónikás tudósít: a nép vezetőivel együtt a kijelentés sátrához, a szent sátorhoz mennek. Egy közösség élén álló vezető első útja, megmozdulása – tükör, szótlan vallomás az értékrendjéről, arról, amit később ki is mond. „Adj nekem […] bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni.” (10) Salamon ismeri saját korlátait, és tudja, kitől kérhet segítséget. Ki a bölcs? Aki „belekalkulálja” Istent a gyakorlati életbe, őrá épít az élet vezetésében: „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9,10). A tudomány az Istennel való élő kapcsolatból adódó istenismeret. Salamon kérése ugyanaz, ami a Zsolt 16,11-ben is elhangzik: „Megismerteted velem az élet útját”, hogy jó királya legyek a népemnek, és dicsőíteni tudjalak az életemmel.

Mk 6,45–56

699. dicséret