Évekkel ezelőtt láttam az Evangélikus Kántorképző Intézet könyvtárát Fóton és irigykedtem: hol állunk mi attól, hogy legyen egy kottatárunk, ahol minden segédanyag elérhető, kölcsönözhető! Láttam a német evangélikus egyház színes fedelű, könnyen lapozható, igényes kiadványait, kántorkönyveit Hildesheimban, Strasbourgban, és arra gondoltam: milyen egyszerűen meg lehet szerettetni a fiatalokkal is ezeket a segédanyagokat, még a gyakorláshoz is rögtön kedvet kapunk tőlük. Két évtizednyi időcsúszással most nálunk is lesz hasonló kottatár. Lesznek egyházzenészeink is, akik igénylik a szakmai fejlődést, és élnek a lehetőséggel? Lesznek munkatársak, akik eljönnek képzésre, konferenciára, hogy tanuljanak és kottaanyagot gyűjtsenek a munkájukhoz?

A kántorképzésről

Az első nagy munka a kántorképző tanfolyam, valamint a zenei bizottság sokévnyi anyagainak rendszerezése volt. Ötévnyi, budapesti kántorképzőn való részvételem után volt szerencsém a nagyváradi kántorképző születésénél is bábáskodni. Ma már ez a szolgálat határozza meg a nyári programjainkat, a nyaralást, a pihenést.

Ehhez elszántság kell, elkötelezettség. Ki kell tudni szakítani a nyári vakációból egy jelentős részt a tanításra. Minden képző nehezen indul, de minden tanfolyam végén megerősödik az az érzésünk, hogy a kántorképző olyan közösség, amelyikhez jó tartozni, az itt végzett munka olyan időtöltés, amiért érdemes élni. Felejthetetlen élményeket, barátságokat, beszélgetéseket visz haza mindenki. Minőségében változik az otthon végzett kántori szolgálat.

A Nagyvárad-Újvárosi Énekkar százéves kottatára

Teljesen véletlenül bukkantam rá ezelőtt tizenkét évvel a templom sekrestyéjében őrzött, több mint százéves kottákra. A kommunizmus éveit is átvészelő régi dokumentumok között az énekkar több naplóját, iratát, feljegyzését is megtaláltam.

Gerencsér Józsefnek, az újvárosi templom egykori karnagyának neve több helyen is olvasható a karzaton, számmutató táblán. Ő volt az, aki 1896–1923 között vezette az újvárosi férfidalárdát. Az ő munkájának és a kórustagoknak, valamint Sulyok István akkori esperesnek – aki a dalárda tiszteletbeli elnöke volt – köszönhetjük ma az orgonakarzatot és a Wegen stein orgonát. Mennyi munka volt mögötte! Több mint kétszáz gyűjtő, benne rengeteg, többnyire kézzel másolt kotta, sok éneket maga dolgozott át négyszólamú férfikarra. Éveken át jártak temetésekre az énekkarral, számos dalversenyen vettek részt, országos hírnevet szerezve.

A két világháború közötti vegyes kari kották más idők igényeit szolgálták: sokan odamaradtak az első világháborúban, emiatt mintegy kényszerűségből alakultak meg a vegyes karok. Bartók és Kodály munkássága is erre mutat. Kodály maga is írt kórusműveket a reformátusoknak, hogy ne a német, sírva vigadó Liedertafel-stílust vigyék tovább, hanem legyenek sajátjaink, amelyekben a magyar nép lelke szólal meg. Hét zsoltárfeldolgozással és más művekkel gyarapította a magyar egyházi kórusirodalmat.

A pontos munka, a kórusnaplók vezetése, a lelkiismeretes jegyzőkönyvvezetés, a házirend és a belépési nyilatkozat kötelezett mindenkit a szolgálatra, amely az egész gyülekezet és a város tiszteletét is kivívta, a többi kórussal együtt, hiszen több énekkara volt a századfordulón Nagyváradnak. A kórusok és karnagyok kottákat kölcsönöztek egymásnak jegyzőkönyv ellenében. A legnagyobb tisztelet és megbecsülés árad azokból a levelekből, amelyekkel versenyre, templomszentelésre vagy épp szüreti bálba hívták az énekkart.

Mi haszna van a száz évvel ezelőtti dolgokról beszélni? Az, hogy múlt nélkül nincs jelen, de jövendő sincs. Ha nem ismerjük meg egyházzenei múltunkat, nem értjük meg azokat a folyamatokat, amelyek egy énekeskönyvváltáshoz vezettek, amelyek elindítottak egy-egy reformot. Ezekben a folyamatokban is meg kell látnunk az értékeket, mert Istent nem lehet felszínesen dicsérni; nekünk, reformátusoknak semmiképpen nem a református hagyományok ismerete nélkül, amelyek ötszáz éven át jellemezték egyházunkat. Az idő pedig mindig igazolja a valódi értékeket, amelyeket nem fúj el a szél, nem mennek ki a divatból, megmaradnak évszázadok múlva is.