Hogyan jellemezné a mostani zsinati ülést?

Számomra a leginkább megható az a testvéri légkör volt, amelyben nehéz kérdésekben is közös döntéseket hoztunk anélkül, hogy bárki elhallgatta volna a rossz érzéseit, az ellenvetését, a kritikáját. A harminc éve megalakult Károli Gáspár Református Egyetem kapcsán zsinati nyilatkozatban rögzítettük és méltattuk Hegedűs Loránt dunamelléki püspök érdemeit. Jelen volt a néhai egyházvezető családja, valóban megható és a megbékélés lelkületében létrejött találkozás volt, és ez a lelkület járta át az egész Zsinatot is.

Hiszem, hogy a jelenlévők érezték, milyen fontos gesztust tett a család nekünk, mi pedig nekik. Elrendeztünk valamit, amire az elmúlt évtizedekben nem volt lehetőség. Az egyházvezetők is hibáznak, ahogy Hegedűs Loránt is hibázott számos dologban, én is, de ha van egyháztörténeti érdem, márpedig az egyetemalapítás az, akkor azt méltó módon kell értékelni és elismerni.

A megemlékezések mellett három törvényt is tárgyalt a Zsinat a mostani ülésen. Melyiket tartja a legjelentősebbnek?

A lelkipásztori hivatás éve van, ezért különösen is fontos a lelkipásztorok jogi helyzetének, jogi, lelki és anyagi biztonságának, szellemi továbbképzésének az ügye. Ennek kapcsán komoly beszélgetéseink, vitáink is voltak. A lelkipásztori hivatás becsületének védelmében hoztunk olyan szabályokat, amelyeket majd a végleges lelkésztörvényben fogunk elhelyezni. Ennek a folyamatnak az elején tartunk, most kezdtük el a közös munkát.

Elhangzott az is, hogy a gyülekezetközpontú szolgálatra teszi a hangsúlyt az új törvény.

Ezt a szót én szándékosan nem használom, helyette azt mondom: Krisztus-központú, gyülekezettudatos. Mert Jézus Krisztus van a középpontban, és számos olyan területe van az egyházi életnek, amelyiknek formálisan nincs köze a gyülekezetekhez. Viszont ha gyülekezettudatos intézményvezetésről beszélek, az azt jelenti, hogy nemcsak azért tartunk fönn iskolákat, mert jó oktatást tudunk nyújtani, mint ahogy idősotthonokat sem csak azért tartunk fent, mert az öregeknek szüksége van a gondozásra, hanem azért, hogy általuk evangéliumot hirdessünk, és épüljenek a gyülekezeteink.

Korábban nem volt gyülekezettudatos az egyházkormányzás? Nem mondanám, hogy nem jutott elég figyelem a gyülekezetekre, viszont megnövekedett a református intézményrendszer. Ott a nagy kísértés, hogy elviszi a figyelmet, a fókuszt arról, aminek az egyház életének a középpontjában kell lennie, és ez nem más, mint a gyülekezet. Gyülekezeteken nem a jelenlegi egyházközségeket értem kizárólag jelenlegi állapotukban és formájukban, hanem azt a közösséget, amelyet az Újszövetség és hitvallásaink kínálnak nekünk. A hittanoktatásban részt vevőknek hamarosan életpályamodellt kínál az egyház, ehhez több törvényt is módosítani kell majd. Miért fontos a hittanoktatás helyzetének rendezése és a hivatás vonzóvá tétele? Célunk, hogy a hittanoktatás ne melléktevékenység legyen, az oktatók ne csak leadjanak egy-két órát, kapjanak egy kis pénzt, miközben másutt van az életük fókusza, hanem valóságos hivatás legyen. Ehhez pedig megbecsülés, lelki és szakmai felkészültség szükséges. Most Istennek hála, abban a helyzetben vagyunk, hogy a hitoktatásra szánt öszszegek emelésével jobban meg tudjuk becsülni a hitoktatókat, mint korábban. Az új törvény lehetőséget ad a differenciálásra: akik régebb óta és magukat folyamatosan képezve vesznek részt a hitoktatásban, azoknak jelentősen, akár ötven százalékkal is magasabb lehet a bérük, mint eddig volt. Másrészt itt is fontos lesz a gyülekezettudatosság. Bár a hitoktatás az iskolákban zajlik, alapvetően a gyülekezet feladata, hogy biztosítsa a területén a hitoktatást. Kulcskérdés, hogy ahol nem történt még meg, a hittanoktató ott is bekapcsolódjon a gyülekezeti életbe. Erre is ki fog térni az új törvény.

Mire számíthatunk majd a Zsinat őszi ülésszakán?

Visszük tovább azokat a törvényeket, amelyeket most még nem tudtunk elfogadni, hiszen egy törvény elfogadásához alapvetően három olvasatra van szükség. Azt mindenképpen szeretném, ha a lelkipásztorok jogállásáról szóló törvény ősszel sorra kerülhetne. A lelkipásztori hivatás évét nagy, országos lelkésztalálkozóval szeretnénk lezárni, amelyre évtizedek óta nem volt példa.