A mostani zsinati ülésen kiemelt figyelem jutott az éppen módosítás alatt álló lelkésztörvénynek.

Az egyházkormányzat 2023-ra meghirdette a lelkipásztori hivatás évét, az egyház munkája is e téma köré csoportosul: a különböző szolgálatok és bizottságok igyekeznek a saját eszközeikkel erősíteni a gyülekezettudatosságot, ezen belül a gyülekezeti lelkészi munkát. Nekünk az a feladatunk, hogy a lelkészekre vonatkozó jogi szabályrendszert újjáalkossuk, egészen más megközelítéssel, mint amilyen a jelenleg hatályos törvény. Az egyház célja, hogy a leendő lelkészekben tudatosítsuk: a gyülekezeti szolgálat a lelkészi hivatás csúcspontja.

Melyek azok a módosítások a lelkésztörvényben, amelyek ezt a célt szolgálják?

Például a fogalmi keretek precíz meghatározása, pontosítása, megváltozása, mint például a lelkipásztor és a lelkész kifejezés. Amikor egy lelkész szakirányú teológushallgató diplomát szerez, abban az áll: lelkész. Viszont nem minden lelkészből lesz lelkipásztor. Lelkipásztor az, aki parókiális szolgálatot vállal, gyülekezetben szolgál.

A másik csoportot azon lelkészek alkotják, akik intézményekben szolgálnak. Ma a jelenleg végzős lelkészhallgatók többségét az intézmények szívják el, így fennáll a veszélye annak, hogy a gyülekezeti élet beszűkül, elcsökevényesedik. Nyugati példák alapján is látjuk ennek a veszélyeit, és azt is, hogy ha most nem avatkozik be az egyházkormányzat, akkor hova vezet ez a tendencia néhány évtizeden belül. Szeretnénk erkölcsileg is magasabb nívót adni a lelkipásztor fogalmának és elérni, hogy ez a kifejezés dedikáltan csak a gyülekezeti lelkészekre vonatkozzon. Ehhez később olyan intézkedések is kapcsolódnak, amelyek a javadalmazásban, juttatásokban, jogokban preferálják a gyülekezeti lelkipásztori szolgálatot. Nem cél a lelkészi kar megosztása, ez csupán az egyik eszköz kíván lenni abban a munkában, amely a gyülekezetközpontú szemléletet erősíti, hogy a lelkészutánpótlásban felkeltsük az érdeklődést, a lelkesedést a gyülekezeti szolgálat iránt. Hosszú út ez, amelyet többek között ezzel az új jogi keretrendszerrel szeretnénk megnyitni.

Más fogalmakat is tisztázni kell?

Muszáj. Sokaknak most sem világos, hogy mi a lelkészi jogviszony és a lelkészi szolgálati viszony, mi a kettő közötti különbség. Így az sem lehet világos, hogyan jönnek ezek létre, mi a tartalmuk, hogyan szűnnek meg. Visszatérő kérdés a bekebelezés fogalma. Tisztázni kell a lelkészi szolgálat szüneteltetésének kérdését, főleg a gyermeket vállaló lelkésznők esetében. Ezekről a kérdésekről sokat kell még egyeztetnünk nemcsak a lelkészi karral, hanem a különböző szakszolgálatokkal is.

A korábbi törvény nem rendelkezett például a lelkésznők gyermekvállalással összefüggő kérdéseiről?

Tíz éve fogadták el a hatályos törvényt, amelyet azóta sokszor módosítottak. Ha egy jogszabályhoz túl sokszor nyúlnak hozzá, a szabályozás gyakran nem lesz egységes, keletkeznek benne ellentmondások. Ez történt ezzel a törvénnyel is. A lelkésznők gyermekvállalással összefüggő kérdéseit sem fedte le teljesen, annak részletszabályait a törvény az egyházkerületekre bízta. A végeredmény nem lett konzisztens, így az a helyzet állt elő, hogy egyházkerületenként más-más szabály vonatkozott a gyermeket vállaló lelkésznőkre.

Az ülésen a hitoktatásról szóló és a bíráskodási törvény módosításairól is véleményt mondtak a tisztviselők. Milyen törvényi változások várhatók még a közeljövőben?

A bíráskodási törvény most csak ráncfelvarrást kapott átmeneti módosításokkal, amelyekkel akut problémákat kezeltünk. Az új változat első olvasatát reményeim szerint a Zsinat őszi ülésszakán fogadhatják el. A következő nagy feladat a gazdálkodási törvény módosítása lesz, de az a jelenlegi állás szerint csak jövő tavasszal várható.

A lelkésztörvény módosításait bemutató felszólalása végén azt mondta: nem a jogászoknak van egyháza, hanem az egyháznak van joga.

Pont egy éve választottak meg zsinati jogtanácsosnak. Amikor itt, a Zsinaton bemutatkoztam, elmondtam, hogy én nem az a típus vagyok, aki jön, lát és győz, és megmutatja az egyháznak, hogy a jogászok mindent tudnak. Széleskörű lelkésztársadalmi konszenzuson alapuló jogalkotást szeretnék képviselni az egyházban, amelynek a kezdeményei már megvoltak akkor is, amikor én hivatalba kerültem, de ezt még szélesebb körűvé és intézményesítetté szeretném tenni. A lelkésztörvény elfogadásánál már szem előtt tartottuk ezt a szempontot is. Biztattam az espereseket, hogy tartsanak lelkészi értekezleteket, várjuk a jogi osztályhoz az írásbeli javaslatokat, észrevételeket. Szorgalmaztam azt is, hogy tartsunk országos esperesi értekezletet, amelyen mi is részt veszünk, mint ahogy szívesen tartunk jogalkotási vitanapokat is. Fontos az egyházban szolgáló jogtanácsosok véleménye is, de még fontosabb a lelkészeké, lelkipásztoroké, hiszen az ő életüket, szolgálatukat határozzák meg ezek a szabályok, ők más szempontból látják ezeket.