A templom és az oltár fölszentelése hét napig tartó örömünnep volt, rengeteg áldozat bemutatásával. „…tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az Úr dicsősége pedig betöltötte a templomot.” (1) A dicsőség: Isten jelenlétének kisugárzása – „nem magát Istent jelenti, hanem személye kisugárzó megjelenését, önmaga dicsőséges megmutatását” (Keresztyén bibliai lexikon). Az Ószövetségben kétféle megjelenési formáról olvashatunk: a tűz és a felhő alakjáról (2Móz 40, 34–38).Így vezette, óvta népét az Úr az Egyiptomból való szabadulás idején (2Móz 14,19–20). A templomszenteléskor mindkét jel megtörténik, Isten megpecsételi, tudatja Izráellel, hogy valóban ott van velük, közöttük. Felejthetetlen élmény, nagy öröm lehetett ez az egész nép számára. Látványos, nyilvánvaló jelet kaptak arról, hogy velük lakik a mindenség Ura, megerősítette a szövetséges kapcsolatot. Olyan – életre szóló – emlék, amely igazodási pont is, reménység és vigasztalás lehetett a nehéz időkben.

Mk 9,2–13

119. zsoltár

Amikor Salamon befejezte a templom és saját palotája építését, megjelent előtte az Úr másodszor is, egy éjjelen. Elmondta neki, hogy „meghallgattam imádságodat” (12). Az Úr szava mintha tételes válasz volna Salamon templomszentelési imájára. Sokszor keresünk, várunk egyértelmű választ mi is az imádságainkra. Ez napjainkban hogyan történhet? Ma is lehet, hogy valaki álomban kap üzenetet. Előfordul, hogy különböző eseményekkel válaszol az Úr, lehetséges, hogy különböző utak nyitásával és zárásával. Lehet, hogy a lelkünkben megszólaló csöndben élni kezd egy Ige, személyes üzenetté lesz. Megtörténhet, hogy összefüggések megértése és meglátása útján és módján válaszol, úgy és akkor, ha „szívem csendben az Úrra figyel”. És az is megeshet, hogy csönd van, az Úr mást mond, másról tanít, mint amit kérdeztünk. Ebben az új találkozásban Isten újra elkötelezi magát Salamon mellett. Isten csodálatos ragaszkodása ez az emberhez és saját döntéseihez! De ez a találkozás kemény figyelmeztetés is: Isten hűsége csak addig érvényes, ameddig társai, mi, emberek is az Úr hűséges szövetségesei vagyunk. Az engedetlen, elforduló, de bűnbánatra jutó gyermekeinek azonban – Krisztusért – mégis van kegyelem.

Mk 9,14–29

24. dicséret

Húsz évig tartó építkezések után Hírám visszaadta a Salamontól kapott városokat, amelyeket a tíruszi építőanyagokért, faanyagokért kapott. Lehet, hogy új üzleti megállapodást kötött a két király, de az 1Kir 9,10–14 szerint Tírusz királyának nem tetszett a kapott föld, nem nyerték el tetszését a városok, értéktelennek találta mindezeket. Salamon ezekből az értéktelenségekből raktárvárosokat és erődítményeket épített. A lenézett kicsiből és kevésből nagy és elég lesz, ha az Úr tartja kézben, ha ő megáldja – legyen szó városokról, földdarabról vagy kenyérről (Jn 6,1–7). Salamon a fáraó lányát vette feleségül, és külön palotát épített neki, hogy a templomtól, a szövetségládától – a szent helytől – távol tartsa az idegen, pogány asszonyt. Akkor még ennyire óvta az Úr házának szentségét.

Mk 9,30–41

750. dicséret

Még a pusztai vándorlás idején tudatta Mózessel az Úr, hogy mely napokat kell megünnepelni és hogyan (2Móz 23,12–19). Alapvető a szombat, a nyugalom megszentelése (2Móz 20,8–11), a tízparancsolat negyedik parancsa. A 2Móz 23-ban szociális indoklás olvasható. Az elrendelt három főünnep: a kovásztalan kenyerek köszöntése (páska, az Egyiptomból való szabadulás ünnepe); a hetek, vagy az aratás kezdetének ünneplése – hálaáldozat bemutatása után lehetett csak fogyasztani a friss termésből, hét héten át kovásztalan kenyeret kellett enni, az 50. napon lehetett kovászosat; ez az újabb hálaáldozat ideje volt (a mi pünkösdünkkel egybeesik). A sátoros ünnep az őszi betakarításért való hálaadást köszöntötte. A három nagy főünnepen el kellett zarándokolni a templomba és hálaáldozatot bemutatni. Ezeken kívül szerepel az újhold ünnepe (4Móz 28,11–15), ez égőáldozat volt étel- és italáldozattal együtt. E napokon hálát adtak Isten tetteiért, és közösen dicsőítették az Urat: emlékezéssel és áldozatok bemutatásával. E közös események erősíthették az ünneplők egyéni hitét, reményét és örömét. Ezért is jó együtt örülni az Úrban – mindenkor.

Mk 9,42–50

765. dicséret

Salamon bölcsességének és gazdagságának híre bejárta a világot. Sába királynője saját tapasztalatra és élményre vágyott, ezért a hírek hatására eljött a királyhoz. Ámulatba ejtette mindaz, amit Salamon udvarában látott. Mi volt Salamon bölcsességének forrása? Istentől kért és kapott ajándéka. Isten beteljesítette az ígéretét és kijelentését. Forrása a természet alapos megfigyelése, emberismeret, otthonról hozott – valószínűleg Nátán prófétától tanult ismeret: Isten törvényének tudása. Bölcs és bolond ember ellentétpárjában fogalmazott (A példabeszédek könyve), az életet a vége felől szemlélte. Az őt kiszolgáló személyzetről gondoskodott, megbecsülte őket. Sába királynőjének tapasztalata, hogy a bölcs és gazdag ember mögött ott van az Úr. Ez az idegen asszony megérti, meglátja az Uraknak Urát: „Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és trónjára ültetett az Úrnak, a te Istenednek a királyaként!” (8) Bár lenne mindannyiunk élete ilyen Istenre mutató jellé!

Mk 10,1–16

842. dicséret

Salamon hatalmas gazdagsága többféle bevételből származott, éves jövedelme több mint húsz tonna arany. „Annak az aranynak a súlya, amely Salamonhoz évente befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt, azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Az arab királyok és a birodalom helytartói is hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak.” (13–14) Emellett kapott ajándékokat a hozzá látogatóba érkező uralkodóktól, kiépült a tengeri kereskedése is. A különböző királyokkal, országokkal kialakított szövetséges viszonyai, jó kapcsolatai fölvirágoztatták az országot. Uralkodása békés korszak volt, Izráel aranykora. Isten hűséges maradt adott szavához, ígéreteihez. Salamon a bölcsessége mellé valóban mérhetetlen gazdagságot is kapott. De a pompa és a mérhetetlen gazdagság megtarthatja-e az ember életét? „Mindent pontosan úgy találtak”, ahogyan előre megmondta az Úr (Lk 19,32). Minden éppen úgy történt, ahogy az Úr előzőleg kijelentette: a bölcsesség, a gazdagság és a Salamon hűtlensége, bálványozása miatt bekövetkező ítélet is. Jézus életének visszatérő mozzanata: születése, szenvedése, feltámadása és a Szentlélek kitöltetése – minden úgy történik, amint előre megmondatott. Az ő szava sziklaszilárd alap, amelyre ráépíthetjük az életünket.

Mk 10,17–31

746. dicséret

Salamon bevételeit az adók is gyarapították, Izráelt tizenkét körzetre osztották, mindegyik területnek egy évben egyszer vállalnia kellett a királyi udvar ellátását. Az adók behajtása rutinfeladat volt (1Kir 4,7; 5,6–8). Ezzel Salamon kemény igát rakott a népre. Az Úr akarata pedig az igák leoldása (Ézs 58,6). Salamon halála után visszatért Jeroboám Izráelbe. Ő az építések idején a kényszermunkások felügyelője volt, de szolidáris a rábízott néppel. Ahijjá próféta megjövendölte neki, hogy Izráel tíz törzsét elszakítja – Salamon bűne miatt – Salamon fiának kezéből. Ezért Salamon halálra kerestette, és emiatt menekült Egyiptomba. Jeroboám Izráel szóvivőjeként beszélt Roboámmal, és kérte a nép terheinek enyhítését. Roboám – apjával ellentétben – nem az Urat kérdezte, hanem az emberektől várt választ és megoldást. Apja tanácsadói azt felelték: könnyíts ezen a súlyos szolgálaton, de ő a fiatalok tanácsa szerint növelte az adót és terménybeszolgáltatást. Roboám királysága megszilárdítását várta a néptől, segítő kapcsolatot. Egy jó vezető munkatársainak védelmezője és segítője is. Jól tudja, hogy a vezető és vezetettek egymás iránti kölcsönös megbecsüléséből közös haszon származik. Roboám egészen más úton akart járni, embertelenségének következménye az ország kettészakadása lett.

Mk 10,32–45

207. dicséret