Május 15-én ünnepélyes keretek között kezdi meg a munkát a KRE Koreai Tanszéke, amelyet ön vezet majd. Volt-e feltétele, kérése, amikor elvállalta a tanszék vezetését?

Köszönettel fogadtam a megtisztelő felkérést, illetve nagyon örültem, hogy az egyetemi vezetőség döntése révén, Koreával foglalkozó új szellemi műhely jöhet létre Magyarországon. Név szerint szeretném kiemelni Trócsányi László rektor urat, Horváth Géza dékán urat, valamint Nagy Judit dékánhelyettes asszonyt, akiknek nagyon hálás vagyok.

Hogyan tekint új feladatára?

A KRE Koreai Tanszékének megalakulására, új feladatomra úgy tekintek, mint kiváló lehetőségre a hazai koreanisztika (a Korea-kutatás tudománya) további fejlesztése érdekében. Magyarországon a többi európai országhoz képest meglehetős késéssel alakult ki az intézményi szintű oktatás-kutatás a koreai nyelvvel, történelemmel, kultúrával, valamint országismerettel kapcsolatosan.

1953-ban a koreai háború olyan mértékű konjunktúrát váltott ki a koreai nyelvet ismerő káderek iránt, hogy az ELTE keretei között fel is merült egy koreai nyelvi lektorátus létesítése, amelynek egyetlen szóba jöhető oktatója Sövény Aladár (1914–1980) orientalista nyelvész lett volna. Sövény a hazánkba érkezett észak-koreai hadiárvák oktatójaként tökéletesen elsajátította a koreai nyelvet, ráadásul tanítványaival együtt megalkotta az első Magyar–Koreai Szótárt is. Az ELTE kari pártszervezete azonban politikai okokból – tehát a párthűség hiányában – nem támogatta kinevezését, így 1956 után kizárólag középiskolai tanárként dolgozhatott. Sövény életútjáról és annak fordulatairól egyébként monográfiát írtam, amely 2015-ben magyarul és koreaiul is megjelent. A hazai koreanisztika üttörőjeként meg lehet említeni Mártonfi Ferenc nyelvésztis, aki 1968–1970 között Phenjanban folytatott tanulmányokat, majd hazatérve a koreai nyelv szerkezetét kutatta. Betegsége és korai halála azonban megakadályozta, hogy kiterjessze tevékenységét. Mártonfi egyébként nagynéném, Székács Eszter házassága révén a nagybátyám, így gyermekkori emlékeim is fűződnek hozzá. Továbbá meg kell említenem Osváth Gábor tanár urat is, aki Mártonfi után, 1970–1972 között tanult Phenjanban, később pedig a koreai nyelv és irodalom kiváló kutatója lett.

Milyen előzményei voltak a KRE Koreai Tanszéke megalapításának?

A KRE Bölcsészettudományi Karán már 1994-ben megindult a japán szakos képzés, amelyet az egyetem akkori főtitkára, Barátossy Jenő kezdeményezett. Kevéssé ismert, hogy az ő nagybátyja, Baráthosi Balogh Benedek (1870–1945) néprajzkutató volt, aki Japán északi részén folytatott kutatásokat. A KRE japán szakos képzése a közelmúltban kínaival is kiegészült, valamint már több mint tíz éve zajlik koreai nyelvoktatás is az egyetemen. Ez elsősorban a KRE és a Koreai Presbiteriánus Egyház különleges kapcsolatának köszönhető, amelynek eredményeképpen egy koreai vendégprofesszor is oktat az egyetemen. Az elmúlt évek során továbbá szép számmal jöttek létre egyetemközi partnerkapcsolatok különböző koreai felsőoktatási intézményekkel, így már több tucatnyi károlis diák folytathatott tanulmányokat a Koreai Köztársaságban. Ezeknek a kapcsolatoknak a létrehozásában nagy szerepe volt a fentebb már említett Nagy Judit dékánhelyettes asszonynak. De egy gondolat erejéig még szeretnék viszszanyúlni a japán szakos képzést inspiráló Baráthosi Balogh Benedek néprajztudóshoz. Kevéssé ismert, hogy nem csupán Japánnal foglalkozott, hanem Koreával is. 1929-ben ugyanis ő írta meg az első hazai monográfiát az országról és lakosságáról, amelyet 2005-ben lefordítottam koreaira, Szöulban megjelenve hatalmas siker lett.

Milyen képzéseket kínál az új tanszék?

A Koreai Tanszék kezdetben az idén szeptemberben induló koreai specializációt fogja koordinálni, amelyet azok a hallgatók kezdhetnek el, akik már a Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete hallgatói. A koreai szakos alapképzés – amelyre pedig már külsősök is jelentkezhetnek – jövő szeptemberben indul. A fentieken kívül valamennyi károlis bölcsészhallgató részére kínálunk koreai nyelvi, történelmi, valamint kulturális kurzusokat. Jelenleg is vannak ilyen kurzusaink, magam például a koreai történelemről tartok előadásokat.

Tapasztalata szerint mennyit tudnak a magyar fiatalok Koreáról, és ez a tudás találkozik-e a valósággal?

Magyarországon két olyan periódus volt, amikor nagyfokú érdeklődés fordult a koreai nyelv és a koreai kultúra felé. Az első ilyen időszak az 1950-es évek, amikor összesen csaknem ezer észak-koreai hadiárva és vendégdiák érkezett Magyarországra, valamint egymást követő turnusokban több mint kétszáz magyar orvos dolgozott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A következő olyan korszak, amikor felfokozott érdeklődés fordult a koreai kultúra felé, már jócskán az ezredforduló után következett be, hátterében pedig a dél-koreai populáris kultúra globális sikersorozata húzódik. Az Európai Uniós országok közül 2008-ban Magyarországon vetítettek először az állami tévécsatornákon dél-koreai kosztümös filmsorozatot, amely egyszerre teremtett hatalmas népszerűséget a hagyományos és a modern koreai kultúrának is. De visszatérve az eredeti kérdéshez, napjainkban mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztály sokkal többet tud a Koreai-félszigetről és annak kultúrájáról, mint az 1990-es évek időszakában.

Ön hogyan került kapcsolatba a koreai nyelvvel, kultúrával?

Történelem és politikaelmélet szakos egyetemistaként nagyon érdekelt a Kína és Japán között elhelyezkedő titokzatos félsziget két országa, amelyen egy nemzet él a kettéosztottság állapotában. Tizennyolc évesen úgy döntöttem tehát, hogy muszáj jól megtanulnom koreaiul, ha elmélyülten akarok foglalkozni ezzel a témával. Így lettem Osváth tanár úr hallgatója, majd így kaptam az első ösztöndíjaimat is Szöulban.