A hírvivő

Hajnal volt még, amikor Zsigmond András, az akkori Emission Alapítvány, a Hollandiai Református Rádióegyesület erdélyi projektmenedzsere átért az ukrán határon. Beregszászban szundított egyet az autójában, majd a napsütéses reggelt a helyi református gyülekezet istentiszteletével indította, megismerkedett a vezető lelkipásztorral, majd eredeti úticéljának, a püspöki hivatalnak vette az irányt. Az egyesület a református rádiózást igyekezett előmozdítani Kelet-Európában, többek között rádiók alapításánál működött közre. Zsigmond András úgy vélte, Kárpátalja megfelelő hely lenne erre, de mivel előzetesen nem sikerült felvennie a kapcsolatot a hivatallal, személyesen próbálkozott. – Épp nem volt félfogadás, ezért visszatértem a gyülekezet akkori vezető lelkészéhez, a frissen megismert Taracközi Gerzsonhoz, aki örömmel fogadta a rádiózás ötletét, és a felajánlott segítségünket. Jó tapasztalatom volt Kárpátalján, megbízható, lelkes emberekkel dolgoztam együtt – emlékezik vissza. Később ő maga is közreműködött a Sion Rádió stúdiójának kigondolásában és felépítésében.

A gyülekezet fiatalsága lépett szolgálatba, a technikai felszereltség csupán egy mikrofonból és az egyházközség nyomdájának asztali számítógépéből állt. Húszperces, majd rövid időn belül kétórás hanganyagot állítottak elő, amelynek műsoridejét az Ungvári Magyar Rádiónál a holland egyesület finanszírozta. Két év múlva megerősödött az internetes rádió indításának gondolata. A Kárpát-medencei református rádiók együttműködési szerződést fogadtak el, megalakult a Kárpát-medencei Református Rádiótanács. A kollégák különböző képzéseken vehettek részt. A miskolci Európa Rádió nemcsak szakmai tanácsokkal, de technikailag is segítette az elindulást. A készülő stúdiót üres tojástartó dobozokkal bélelték ki hangszigetelésként, készítettek egy kerek asztalt, és huszonnégy órás műsorszórással megszólalt az interneten a Sion Rádió, a Pulzus elődje.

– Mit szólnál hozzá, ha te lennél a zenei szerkesztő? – tette fel a kérdést Antal Istvánnak a jövendőbeli főszerkesztő, Birta Zoltán, miközben az építkezési munkálatok közepette bemutatta a Sion Rádiót. – Fogalmam sem volt, mit jelent ez a munka, másképp képzeltem el egy rádió működését. Bár kaptunk segítséget, többnyire mégis önművelő módon tanultuk meg a szakmát - eleveníti fel első élményeit a Pulzus Rádió zenei és sportszerkesztője.

– Megfelelő hangtár hiányában az első élő kívánságműsorokat „csőpostáztuk” a főszerkesztő ült az adásgépnél, hozzá futott be a dalkérés, amelyet továbbadott a műsorvezetőnek és nekem. Miután megtaláltam a dalt a gépen, visszaküldtem a főszerkesztőhöz. Csupán pár percem volt kikeresni vagy letölteni a slágert az internetről, hogy adásba szerkeszthessék, gyorsan kellett dolgozni, kerültünk extrém helyzetekbe. Olykor kísérleteztünk, együtt fejlődtünk a rádióval. Muzsikusként otthon voltam a zene világában, viszont meg kellett tanulnom, hogy minden rádiónak egyedi zenei világa, arculata van, például komolyzenei koncert után nem adhatok le mai slágert – részletezi az autodidakta zenei szerkesztő. A Sion Rádió háromórás műsorrácsát a Pulzus Rádióban kilencórás követte. – Ma a szerkesztőség hatezer dallal dolgozik. A zenei stílusok egyeztetése nem okoz nehézséget, viszont a szövegeik igen. Többször bírálnak bennünket, miért nem játszunk bizonyos slágereket. Ugyanakkor vulgáris, trágár tartalmú dalokat, dalrészleteket nem adhatunk le, többször megesett, hogy a kritikus percnél lekevertük, vagy összemixeltük egy másik számmal – idézi fel Antal István.

Hit és izzadságos munka

A földi sugárzást háromévnyi előkészület előzte meg, a bürokrácia falaiba és rossz indulatú akadályokba ütköztek. Rádió indításával már próbálkoztak korábban helyi szervezetek, pártok, de addig sikertelenül, a lehetetlenség ajtaját nekik Isten mégis megnyitotta.

Ukrajnában egyház nem lehet médiatulajdonos, így 2011-ben a beregszászi gyülekezet presbitériumának jóváhagyásával megalakult a Pulzus Kulturális Információs Központ magánvállalat, amelynek fő tevékenysége a földfelszíni sugárzású rádiózás.

– Bemérettük a 92.1 frekvenciát, ám ez nem jelentette azt, hogy a miénk is lesz. A médiahatóság pályázatot hirdetett rá, amelyre több rádió is jelentkezett, végül öt igen és egy nem szavazattal nekünk ítélték oda 2012 szentestéjén. Istennek tetszett az ötletünk, és megtörtént a csoda – magyarázza Barta Miklós ügyvezető igazgató. Elkezdődtek a munkálatok. A gyülekezet egyik presbitere megtervezte az antennát, a rádiós kollégák délelőtt műsort készítettek, majd délután árkot ástak, betonoztak. Bár áprilisban meghirdették a Pulzus Rádió május 22-i megszólalását, a Fekete-hegyen álló antennához még se áram, se internet, se légkondicionáló nem volt felszerelve, ennek ellenére hittel mentek előre.

– Amikor bekötötték az antennát, Birta Zoltán főszerkesztővel beültünk az autóba, és rátekertük az adót a 92.1-re. Befogta… Délután négy felé járt az idő, az éterben meghallottuk Szaniszló Róbert hangját az Esti Jamben, egy szórakoztató zenés műsort vezetett – az ügyvezető rendkívüli pontossággal és lendülettel eleveníti fel a múltat, mintha tegnap lett volna. – Viszont egyikünk sem tudta, milyen településeken fogható a frekvencia. Elkezdtük feltárcsázni a környező falvakban élő ismerőseinket, hogy kiderítsük, milyen hatósugarú a szórásunk – réved vissza.

A Sion Rádió szerkesztősége idővel Pulzus Rádióként folytatta tovább munkáját, kilencórányi élő műsorfolyamot vállaltak, a műsorrács fokozatosan színesedett. A világjárvány előtt már tizennyolc főből álló szolgálattevő csapattal dolgoztak együtt. Az ügyvezetőtől megtudjuk, hogy az orosz–ukrán háború óta az országban nagyot változott a rádiózás és televíziózás is. Az addigi műsorrácsot már nem lehetett összeegyeztetni az új élethelyzettel.

– Nem fért össze a szórakoztató kívánságműsor a Beregszász főterén megszólaló szirénákkal – magyarázza. Nem tudják teljesíteni a kilenc óra élő adást sem, csupán egyet, a reggeli Különkiadással, amely komolyabb hangvételű napi egyórás élő adásfolyam. Megváltozott a zenei világuk, napjaink slágereit mellőzve többnyire retró dalokat játszanak a keresztyének mellett. Eltolódtak a hangsúlyok, az élő műsorok pótlására új koncepciót állítottak össze, rövid, pár perces szerkesztett rovatokat indítottak, mint a Kultúrcsepp, a Beregszásztól Vásárosnaményig, az Értékeink a Tisza mentén.

– Az élő műsorok leállásával sajnos a kollégák egy részétől is meg kellett válnunk, ennek ellenére a mai napig huszonnégy órában szólunk, a híreink ukrán és magyar nyelven hangoznak el, minden egyházi, keresztyén értékeket képviselő rendezvényről tudósítunk, még új hírblokkot is indítottunk Beregi hírek címen, a vidékünk összes eseményéről beszámolunk – hangsúlyozza Barta Miklós.