A rendszerváltozás kori keresztyén vállalkozók azt érezhették, hogy még hittestvéri környezetben is az ügyeskedés gyanúja övezi az üzletkötéssel, magáncéggel összefüggő világot. Ugyanakkor vágy ébredt bennük arra, hogy mélyebben megértsék, hogyan tudnák keresztyén szellemben folytatni kenyérkereső foglalkozásukat. Azon is gondolkoztak, miképp lehetne Jézushoz vezetni a hasonló foglalkozású embereket. Az utóbbi szándékokból jött létre 1992–93 tájékán a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (KeVe Társaság).

Bibliai elvekre alapozni az üzleti életet

Bükkösi Istvánra éppen a KeVe Társaság közelmúltbeli jubileumi találkozóján figyeltünk fel: arra kérték a szervezők, hogy mint egykori alapítótag, beszéljen a hőskorszakról.

Akkor többek közt ezt mondta a gépészmérnök-vállalkozó: — Közvetlenül a rendszerváltás után fogalmazódott meg a magyarországi keresztyén vállalkozók részéről, hogy az üzleti életben is a bibliai elveket kell képviselni. Ez akkor még járatlan út volt, hiszen a legtöbben kevés tapasztalattal rendelkező, első generációsak voltunk ezen a területen.

Egy keresztyén üzletemberek alkotta nemzetközi szervezet segítségével azonban megalakítottuk a KeVe Társaságot. Persze küszködtünk az ön- és feladatmeghatározással, hiszen a 90-es évek első felében még nem alakult ki Magyarországon a klasszikus értelemben ez a társadalmi réteg. De rendszeresen összejártunk imádkozni, előadásokat, imareggeliket, kapcsolatteremtő vacsorákat szerveztünk, ahová hívogattuk azokat, akikkel a munkánk során kapcsolatba kerültünk. Ez a mustármagnyi kezdeményezés mára komoly szervezetté fejlődött, amely az evangélium üzenetével meg tudja szólítani az időközben kiformálódott üzleti élet szereplőit.

A KeVe-alapítótag portréját személyes beszélgetés alapján rajzoljuk meg. Nézzük először is, hogy – saját szavát kölcsönözve – a „sufnivállalkozással” indult üzleti karrier mai pontján mivel foglalkozik.

Az ezredforduló óta állattartó gazdák és cégek az ügyfelei. Fölméri, milyen műszaki megoldásokra, technológiai berendezésekre és eszközökre van szüksége a tenyésztőknek ahhoz, hogy az állatok trágyáját – az istállótól a termőföldig – a környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelően kezelni, tárolni és hasznosítani tudják. Bükkösi István munkája nem merül ki a feladatok fölmérésében, számítások készítésében, megoldási javaslatok kidolgozásában, foglalkozik a kivitelezéssel, technológiai eszközök szállításával, telepítésével és beüzemelésével is.

Természetvédelem – alulnézetből

Az állattartó telepek nem spórolhatják meg az ilyen beruházásokat. Európai uniós kívánalom, törvényi kötelezettség, hogy a gazdák törődjenek a talaj és a vízbázis védelmével – magyarán: ne engedjék, hogy például a túltrágyázás miatt elnitrátosodjon a terület –, ugyanakkor a trágya kijuttatásával biztosítsák a talajerő megújulását.

Joggal ismerhetjük fel mindebben a teremtésvédelem egy gyakorlati mozzanatát. Ráadásul a növénytermesztőknek sosem volt ennyire érdeke, hogy szervestrágya is kerüljön a földjeikre, mert a háború alatt a műtrágya rettenetesen megdrágult.

Fölvetjük Bükkösi Istvánnak, miben kell érvényesülnie a keresztyén üzleti etikának a mezőgazdasági szennyvízkezelés terepén. Egy példával világítja ezt meg: – A keresztyén vállalkozónak mindig Isten előtti felelősséggel kell végeznie a munkáját. Én sem engedhetem meg magamnak, hogy a megbízóimat rábeszéljem olyan megoldásokra, beszerzésekre, amelyek nekem talán extraprofitot hoznának, nekik viszont nem állna az érdekükben. De hát Jézus Hegyi beszédében is ezt olvassuk: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük.” (Mt 7,12a) – teszi hozzá riportalanyunk, aki a szóban forgó mezőgazdasági-technológiai vállalkozása alapításakor már hívő református keresztyén volt.

Hosszú ideig távol a hittől

Elmondása szerint a hitélete egyáltalán nem a gyerekkorában kezdődött, pedig hívő családba született. A szülők a második világháború utáni ébredés részesei voltak. Az apa például a Bethánia mozgalomhoz tartozó Bütösi János lelkész kőbányai evangelizációján tért meg és döntött Isten mellett 1947-ben. Az 1956-ban született fiúgyermeknek a hit légköre mégsem volt elég ahhoz, hogy a szívébe fogadja Jézust, ilyen szándék nem fogant meg benne. – Azt azonban mindig értékeltem – mondja –, hogy családunk ismerősei és barátai kedves, tiszta szívű emberek, akikből békesség árad. De a hit dolgait mereven elutasítottam már gyerekkoromban is. Több órán át képes voltam alvást tettetni vasárnap reggel, hogy ne kelljen templomba, vasárnapi iskolába mennem, mondjuk foci helyett. Konfirmáltam ugyan, de az Isten ügye egyáltalán nem érdekelt. Miért kéne hinnem bármiféle Istenben? Kifejezetten zavart a hívő keresztyének úgynevezett kánaáni nyelvezete. Nem emiatt nem jutottam hitre évtizedekig, de abban biztos vagyok: nehéz eljuttatni az evangélium üzenetét a kívülállókhoz, ha csak a kegyes keresztyén zsargont beszéljük.

A hajdani fiatalember nem hagyta magát kibillenteni, pedig édesapja többször, nagy szeretettel és türelemmel próbálkozott azzal, hogy meggyőzze, például prédikációs magnókazettákkal. Élte tovább a nem hívők életét. Hogy miért éppen Prágában szerzett gépészmérnöki diplomát?

Eleve azért akart külföldön egyetemista lenni, hogy minél önállóbb, függetlenebb, kellemesebb éveket tölthessen el diákként.