... s főként elégedetlenségükről sok szó esett az utóbbi időben a különböző sajtóorgánumokban. Nagy viharokat okozott a megmozdulások és az ezekről szóló riportok, cikkek tartalma és stílusa. A negatív indulatokkal fűtött forma gyakran tönkretette a tartalmat, az üzenet értékét. Ehhez képest felemelő élmény volt az elmúlt héten az az országos pedagógustalálkozó, amin nem a bérekről, pénzről, nehézségekről, pályaelhagyásról volt szó, hanem a hivatás jobb gyakorlásáról. Arról, hogyan lehet(né)nek a pedagógusok alkalmasabbak nevelői a gyermekeknek.

A jövő iskolája más lesz, mint a mai. Már most tapasztalható a változás: egyre kevésbé működik a frontális tanítás, a terem hagyományos elrendezése az iskolapadban egymás háta mögött ülő gyerekekkel. A digitális világ, a mesterséges intelligencia lehetőségei hamarosan elárasztják ezt a munkaterületet is, felforgatva mindazt, ami korábban kialakult a szakmában. A nevelők és tanárok szerepe megváltozik. De hogyan? Nemcsak a lexikális ismeretek lesznek szükségesek és teszik majd hitelessé a tanárokat, hanem sokkal inkább a személyiségük. Nagyjából a következő jellemvonások: a bánni tudás az emberekkel, kreativitás, a kritikai gondolkodás, problémamegoldó készség, rugalmas gondolkodás, mérlegelési képesség, a meghallgatás, befogadás és támogatás képessége stb.

Az úgynevezett Organikus Pedagógiai Egyesület elnöke, Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, főiskolai tanár indító előadása Erőforrásaik leggazdagabb tárháza: a kapcsolataink címmel az egész nap témájának alaphangját megadta. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Neveléstudományi Tanszékének, a Módszertani Központnak a vezetője a tőle megszokott világos, szemléletes beszéddel lelkesítő élményt adott, amit Csáki Tibor Weöres Sándor-idézettel indított („...benned a létra…”), a spirituális intelligenciáról tartott ismertetése követett. A főiskola rektora a pedagógusok holnapjáról vázolt föl egy lehetséges képet, majd egy különösen fontos, de még nem eléggé ismert kutatásról és terápiáról számolt be Stephens-Sarlós Erzsébet Az idegrendszer egészséges fejlődésének akadályai címmel. Az ELTE PPKE egyetemi adjunktusa, gyógytestnevelő, szenzomotoros terapeuta felismerései könyvében is olvashatók.

A csecsemőgondozókról, óvónőkről, tanítókról és tanárokról így is lehet beszélni, mint akik szívesen és reményteljesen végzik munkájukat. Azt keresik, hogyan szolgálják a gyermekek fejlődését és életét. Szeretik a gyermekeket, áldozatot is vállalnak értük. Amikor erejük fogytán vannak, Istentől kérik és kapják az erőt.