Sebestyén Jenő: A református kisiparos

(Kálvinista Szemle, 1929. március 16.)

A kálvinizmus egyik nagy ereje a múltban is abban állott, hogy nemcsak a földművelést szerette, hanem mindenféle foglalkozást egyformán meg tudott becsülni. A ref. keresztyénség szerint ugyanis mindenféle elhívatás által lehet Istent dicsőíteni. Így született meg azután – éppen a kálvinista reformáció hatása alatt – az a hatalmas kézműves és iparos osztály, amely Franciaországban is a hugenották legöntudatosabb rétegét alkotta, külföldön is a legerősebb egyházfenntartó elem, s nálunk, Magyarországon is egész sereg gyülekezetben a legönfeláldozóbb és leghűségesebb egyháztagok százait adja.

Így született meg a református iparos és főleg kisiparos igen rokonszenves, becsületes munkástípusa Magyarországon is. Miután pedig maguk dolgoztak, s mindig a saját felügyeletük mellett dolgoztattak, és értettek is a munkához, minden, amit végeztek és szállítottak, kiváló és becsületes munka volt. Jött azonban a gyáripar és a vele kapcsolatos tömegtermelés. Eljött az az idő is, amikor olyanok kaphattak százával iparengedélyt, akik az illető iparághoz nem is konyítottak. Így lett a becsületes foglalkozásból és élethivatásból üzlet […], amelynél már nem a tisztességes polgári megélhetés volt a fő cél, hanem az üzleti spekulációval kapcsolatos meggazdagodás, még a lelkiismeretlenség, hozzánemértés árán is. Az ilyen álkisiparosok már nem vitték bele az általuk szállított munkába a maguk ambícióját, tudását, szakértelmét, munkakedvét, szóval lelkét, hanem csak pénzt akartak keresni. […]

A gyáripar fojtogatni kezdte őket, a kontárok és a nem hivatásos ál-iparosok pedig megrendítették az összes kisiparosokba vetett bizalmat is. Ha azután még ehhez hozzá vesszük azt is, hogy az utóbbi évek szörnyű gazdasági bajai őket is teljes mértékben sújtották, akkor megérthetjük teljes mértékben azt, hogy a ref. kisiparosok most nagyon nehéz helyzetben vannak.

(folytatjuk)