A nagytemplomi egyházközség a hajdani András-templom alapjaira épült könyvesboltja kedvelt találkozóhely és rendezvényhelyszín: a debreceni reformátusság a hitélethez lazán kapcsolódó programokkal szívesen mutatja meg itt is a közösség erejét.

Elsőként Besztercei András nagytemplomi lelkész köszöntötte a vendégeket, megosztva a hallgatósággal a püspökkenyér receptjét. Tőle Horsai Ede, a hittudományi egyetem lelkésze vette át a szót, akinek a személye biztosíték volt arra, hogy a délutáni beszélgetésen a komoly tartalmat humorral fűszerezik majd. Megtudtuk, hogy Fekete Károly püspökkel nemcsak évfolyamtársak voltak a teológián, de egyetemi tanulmányaikat megelőzően is együtt ették a lelkészgyerekek keserédes kenyerét a felsőszabolcsi egyházmegyében.

Horsai felidézte, hogy akkoriban sokszor tudakolták tőlük, mit is csinál az apjuk egész héten, miután vasárnap prédikált egyet. Ennek kapcsán megkérdezte Fekete Károlyt, hogy tulajdonképpen mivel telnek egy református püspök napjai. Válaszában a közönségtalálkozó vendége az utazásokat, a látogatásokat említette először. Mint elmondta, még a járvány idején sem volt kilométerhiánya, hiszen akár százhúszezer kilométert is megtesz évente. – Ez ugyan elég fárasztó, de ha élnek a gyülekezetek, ha haladnak a beruházások, akkor örömteliek ezek az utak. Az elmúlt négy hónapban például nyolc fiatal lelkészt iktattak be az egyházkerületben. – A szolgálati naptárba ma már csak a közérdekű utakat írom be, miután abba beletekintve valaki azt kérdezte egyszer a feleségemtől: „És mikor van a férje otthon?” – beszélt a püspök a mindennapi feladatairól. – A tizenegy kerületi fenntartású intézményben, valamint a gyülekezetekben is igénylik a püspöki jelenlétet, figyelmet. Az egyházkerületi közgyűlések mellett a tematikus konferenciák is alkalmat adnak a találkozásokra, ahol teológiáról is lehet beszélgetni, nem csak a problémákról – hangsúlyozta Fekete Károly a személyes kapcsolatok fontosságát. Örömöt okoz számára a gyarapodás is: az elmúlt időszakban 418 kerületi gyülekezetből 317-ben folyt építkezés, illetve 23 új óvoda készül. – A gazda szeme neveli és növeli a falakat – jegyezte meg tréfásan, de mint kiderült, így is sokszor bántja, hogy nem jut el mindenhová.

Fekete Károly elmondta, hogy a családjának a megválasztása utáni első három év volt különösen nehéz, amikor mindenki kíváncsi volt az új püspökre. A feleségének tudatosan kell szabadnapokat szerveznie, amelyeken fel tudnak töltekezni. Úgy véli, a saját magára szánt pihenőidőt az Úristen visszapótolja, hogy aztán hatékonyabban végezze a feladatait. Arra a kérdésre, hogy „kezdő” püspökként érte-e valami meglepetésként, Fekete Károly azt válaszolta, hogy pár nap alatt hatalmas összeget kellett volna szereznie bizonyos feladatok megoldásához. – De én nem bankárnak szegődtem – szögezte le az eset kapcsán a püspök. Azóta tudatosult benne, hogy püspökként számítanak rá, ő pedig megtanulta annak a módját, hogyan lehet egyházias módon megtárgyalni akár nehéz személyi kérdéseket is, elkerülni a politikát, imádsággal feloldani a feszült hangulatot, közben pedig együttműködni a szakemberekkel. – Nem lehet viszont megszokni a gondolatot, hogy a püspök felelős mindenért – hangsúlyozta Fekete Károly.

A rendezvény vendége szerint a törvényeink által megengedettől eltérő püspökkép él még az emberekben, mindenekelőtt a rendszerváltás előtti viszonyok utóhatásaként. A református püspökök helyzete egészen más, mint például a katolikusokéi, akiknél az egyházi hierarchia miatt a püspök szava döntő jelentőségű.

– A reformációtól kezdve a mi hagyományunk azonban az önkormányzatiság. A gyülekezet presbitériumának döntéseit a püspöknek is tiszteletben kell tartania. Megalapozott panasz esetén természetesen be kell avatkoznia, betartva a jogkörök fokozatosságát, és csak másodfokon kerül egy jogi eset az egyházkerület elé. Így a püspök gyakorlatilag jószolgálati feladatot lát el, amikor úgy békít, hogy ne jusson el a feljelentésig egy eset. Lágyítani, szelídíteni, kioktatás nélkül pásztorolni: nemcsak a lelkipásztor kollégákat, hanem a gyülekezeteket is pásztorként segíteni – ez a református püspök szép és nehéz feladata. Ráadásul legfeljebb 18 évig maradhat valaki a református egyházban közép- és felsővezetői pozícióban, megelőzve a következmények nélküli döntéseket. A szabályokat pedig még szeretetből sem szabad átírni, az első korintusi levélben is arról van szó, hogy a törvény betartatását át kell hatnia a szeretetnek – hívta fel Fekete Károly a közönség figyelmét.

– A püspök is a személyiségével dolgozik, ezt meg kell őriznie. Az a közeg ronthatja el az embert, ahol munkálkodik. Megfogadtam magamnak, amikor a jelölést elvállaltam 2014-ben, hogy nem szeretnék megváltozni. Nincs tiltólista, hogy ki jöhet be az irodámba, ki nem, akárcsak, mikor teológiai rektor voltam – hangsúlyozta Fekete Károly. – Nem az én akaratomnak kell érvényesülnie, hanem a krisztusi mintázatnak kell kialakulnia – szögezte le.

Közéleti feladatairól Fekete Károly elmondta, hogy a rengeteg, egyházi alkalmakra és más rendezvényekre szóló meghívásokra örömmel mond igent, ilyenkor igyekszik az evangélium üzenetét az eseményhez illő formában átadni. Nem közhelyeket pufogtat, hanem arra törekszik, hogy a résztvevők valóban hazavigyenek valamit. Ezután talán még a templom küszöbét is átlépi az, aki ilyen helyen hallotta őt beszélni. De ha úgy érzi, hogy nem illő vagy indokolt a jelenléte, akkor igyekszik lebeszélni erről a szervezőket. Ha mégis ragaszkodnak hozzá, akkor is lelkipásztor módjára szólal meg, törekedve arra, hogy ne legyen „papos”. Megjegyzi, hogy püspökként is szívesen vállal igehirdetést, hiszen nemcsak szeret prédikálni, hanem teológusként mindig is szívügye volt a homiletika tanítása.