Tágas és szűk „helység”

A hasonló hangalakú szavak összekeverése ismétlődő hiba a mai mindennapi nyelvhasználatban, egyszersmind a tömegkommunikációban. Szóltunk már e témában például arról, hogy a ’fáradozás’ jelentésű fáradság helyett a nyelvhasználók gyakran a kimerült állapotot kifejező fáradtság főnevet építik szövegükbe, megmosolyogtató közléseket hozva létre. És bizony a szível (’kedvel’) ellenében a mesterséges szívlel szóval élnek („gyártott” ige ez utóbbi, igekötő nélkül ugyanis nem használatos; igekötős igeként – megszívlel – ez az értelme: valamit, például intelmet, tanácsot ’megfogad, követ’).

Szintúgy visszatérő és ugyancsak értelemzavaró szótévesztés a helyiség és helység főnevek felcserélése, pontosabban az utóbbi elburjánzása az előbbi rovására. A helység jelentése ez: ’település, falu, község’ (lásd: Petőfi A helység kalapácsa című komikus eposzát, melynek címszereplője a falu kovácsa), a helyiség pedig ’szoba, terem’.

Igekommentárban olvasom: a szövetségládát „teljesen zárt térbe, sötét helységbe tették”. Internetes oldalakon írták: „Teleltetésre legmegfelelőbb egy világos helység”; „A tetőig nyitott helység levegős, a hatalmas körablakon keresztül rengeteg fény árasztja el a szobát”. A világhálón találtam ezt a kérdést is: „Kellemes kikapcsolódást jelent egy szűk helységben eltöltött idő?” Egy beszámolóban olvashatjuk: „A tágas helységben kellemes meleg fogad, gondolnak az ügyfelekre.” Vajon milyen a tágas és a szűk, illetve hogyan fest a zárt vagy a nyitott helység? Az eltévedt szavak így korrigálandók: a ládát sötét helyiségbe tették; legmegfelelőbb egy világos helyiség; a tetőig nyitott helyiség levegős; egy szűk helyiségben eltöltött idő; a tágas helyiségben kellemes meleg fogad.

Íme, egyetlen betűn is múlhat, hogy pontos, szabatos vagy – akaratlanul is – mulatságos, nevetséges közlések kerülnek nyilvánosságra.