... Istent még a bajok és tragédiák idején is nem magától értetődő. Sőt természetfölötti, isteni lélekállapot, ha ez a reakció megszületik valakiben. Ezért elképesztő, hogy Jób könyvének már az elején olvassuk ezt a csodálatos mélységű vallomást: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve” (Jób 1,21b).

A hosszú könyvben a bonyolult teológiai érvelések, változó hangulatok, gondolatok, a lázadás és tiltakozás után inkább a végére kellene kerülnie ezeknek a teljes belenyugvást, elfogadást kifejező mondatoknak. Hiszen a legtöbbször egy életen át tartó folyamat megpróbálni a ránk súlyos hatással bíró eseményeket, veszteséget megérteni, megküzdeni velük. Az ember, ha csak meg nem törték a gerincét, nem hajt fejet az előtt, aki elvesz tőle mindent, ami és aki értékes neki. Ha valami vagy valaki fenyegeti az egzisztenciánkat, a hozzánk tartozókat, a tulajdonunkat, érthető, hogy tiltakozunk ellene, harcolunk értük. A tiltakozás, a menekülés, a javaink védelme a természetes. Sok hosszú győzködés, okfejtés, folyamatos szenvedés vagy kilátásba helyezett kárpótlás puhíthat meg annyira, hogy elengedjük. Azután, valami hősi megoldásként, lezárásként, esetleg mégis megszületik valami halvány mása a fenti mondatnak, mint végső tanulság és mondanivaló. De legyünk őszinték, annak is inkább csak az első fele: „az Úr adta, az Úr vette el.” Ő tudja, miért. Isten nevének áldása már nem biztos, hogy követi.

De nem írhatjuk át a saját ízlésünk szerint, mert ezzel kezdődik a könyv. Jób első válasza meghajlás Isten, az Úr előtt, és nem diadalmas, mégis csöndes istendicséret. Mi a titka ennek a magatartásnak? Az a hit, hogy Isten a viszonzás elve, tana alapján a jó és igaz életvitelt jutalmazza, a gonoszét pedig bünteti? Valószínűleg. Ez volt általános a keleti gondolkodásban, ez tükröződik az ószövetségi törvényekben, és mi is szeretnénk ezt hinni. Ha jót cselekszem, Isten akarata szerint élek, nem érhet baj, betegség, veszteség. Mélyen belegyökerezett ez a gondolkodásunkba. Jób könyve azonban éppen ennek a teológiának a krízisét mutatja be.

Nincs összefüggés a bűn és szenvedés, az erény és jutalom között. Isten igazsága nem ilyen egyszerűen érvényesül, az ő valósága, akarata másként jelenik meg életünk eseményeiben. Jób könyve Jézus Krisztus életére, tanítására készít elő. Az ő meghívása a tanítványi életre erről szól: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24) Istennek szánd oda magadat egészen! (folytatjuk)