A társadalom elvallástalanodását több együttható jellemzi. A rengeteg hatás közül szerintem nem vesszük eléggé komolyan, mennyire hat a gyülekezeti élet ellenében az „on demand”, azaz igény szerinti műsorfogyasztás. Ugyanis harminc-, de inkább negyvenéves kor alatt ma már senki nem alkalmazkodik egy elnagyolt célközönségre kitalált műsorstruktúrához, hanem választ magának egy-két streaming-szolgáltatót, és akkor néz filmeket, műsorokat, amikor akar. Részben klassz, hogy nem az élet alakul egy műsor kedvéért, hanem az élethez alakul a műsor. (Hiszen milyen ciki volt, amikor A homok titkai idején kiürült a falu, és udvariatlanság volt átcsöngetni a szomszédba...) Ugyanakkor tovább növeli az elszigeteltséget és individualizmust. Aki már nem akkor nézi a sorozatrészt, a híradót, de még a szappanoperát sem, amikor „adják”, és nem akkor hallgatja a rádióriportot sem, az a hitét sem akkor szeretné megélni, amikor mindenki más úgy gondolja, hogy illene, vagy amikor gyülekezeti alkalmak erre lehetőséget teremtenek, hanem amikor neki megfelelő.

Erre reagálhatunk daccal, és kijelenthetjük, hogy nem kívánságműsor, de attól tartok, ezzel nem segítünk a problémán. Aki abba nőtt bele, hogy az élete és így az ideje sem az övé, hanem első renden Istené, annak nem jelent problémát, hogy az istentisztelet, a hittantábor vagy a bibliaóra akkor van, amikor. Viszont éppen azok szeretnék kicsit „igény szerint” megsimogattatni a lelküket, akik a misszió elsődleges célcsoportja. Akik valamit talán már kapiskálnak, de az igazi találkozás Jézussal még nem történt meg. Ha egy rövid kárhoztatással lemondunk róluk, az nemcsak mulasztás, de bődületes szűklátókörűség is lenne.

Az egyik, jelentéktelennek tűnő, mégis kulcsdolog, amely mozgásteret nyújt a lelkésznek ebben a helyzetben, az istentiszteletet valóban ünnepivé tétele. Ha kihasználja az alkalmat és megtölti Igével, az evangéliummal, mindenekelőtt pedig felkészül! Jó lenne, ha nem úgy jönne ki a gyülekezet a templomból, hogy bánja az odaszánt időt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak motivációs, népszerű üzenet hangozhat a szószékről, de az fontos, hogy legyen több és más, mint amit a világban kapni, lehetőleg épp a biblikumával, lelkiségével több és más. Elemi, hogy a másik idejét megbecsüljük és a lehető legértékesebb módon töltsük ki, az pedig hitünk szerint az Istennel való közösségben lehetséges.

Másrészt vannak olyan alkalmak, amelyeknek tényleg lehet rugalmas az időpontja. Nem baj, ha egy bibliaórás kör vagy házi csoport maga szavazza meg, mikor találkoznak, mert amit az ember kimondott, az valamennyire felelősségvállalás. Azzal már szándéknyilatkozatot is tett. És talán nem ördögtől való, ha on demand platformonokon is elérhető az evangélium, mintegy belépőszintként azoknak, akik még nem tették be a lábukat a templomba.