Mielőtt az irodalmi podcast tanulságaira térnénk, felidézzük röviden a református hátterű írónő művét. A cselekmény helyszíne egy kitalált református leánynevelő intézet, amely feltűnően hasonlít arra a bentlakásos egyházi intézményre, amelyben Szabó Magda 1935-ben érettségizett: a korabeli Dóczy Református Leánynevelőre.

Zártság, szigorú rend is jellemezte, ennek írói részletezése miatt a kádári rendszer szerette volna úgy beállítani, mintha a református gyökerű írónő egyik fő mondanivalója a vallásosság léleknyomorító vonásának leleplezése volna.

KATARTIKUS TÖRTÉNET EGY FIKTÍV LEÁNYNEVELŐ INTÉZETBEN

Gina édesapja magas rangú katonatiszt, aki, mivel a háborús magyar részvétellel, illetve a nácizmussal szembeni ellenállás titkos szereplője, jobbnak látja kislányát egy vidéki egyházi leánynevelőben elhelyezni. Az addig nagypolgári miliőben élő Ginának nyomasztó a légkör és a szabályrendszer, a korabeli kálvinista oktatás-nevelés ridegsége. Konfliktusba kerül tanárokkal, illetve a lánytársakkal. Később fokról fokra megérti, hogy a „Matula” valójában a védelem, sőt az embermentés – gondoljunk a zsidó vészkorszakra – hősi helyszíne is, ahol a jézusi szeretet is meghatározóan jelen van.

Balog Zoltán a XX. Század Intézetben készült hangfelvételen előrebocsátotta: az általa most újraolvasott mű egyik kedvenc ifjúsági regénye volt, ráadásul maga is diákoskodott hasonló intézményben, a Debreceni Református Kollégiumban.

Az adásban részletek hangzottak el a műből, elsőként a „Matula” folyosófalainak leírása, kitérve egy címerfeliratra, amely latinul idézte Pál apostolt: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Balog Zoltán szerint itt arról van szó, hogy a keresztyén ember külső rendnek veti alá magát, de ez egyúttal szabadság is, hiszen a könyörülő Istentől származik, és akár feleselhet az Isten nevében más emberek által ránk kényszerített, szeretetet nélkülöző renddel. A rend – a püspök szavával – korfüggő is. A Szabó Magda által lefestett intézményben hogyan is jelentkezett ez? „A Matulában az emberi rendnek való alávetés szándéka dominált – fogalmazott Balog Zoltán –, még ha az Istennek való engedelmességből vezették is le, tehát a könyörülő szó, amely a szeretetből eredeztethető, nem mindig érvényesült.”

AZ ISTENI REND A VÉDELMÜNKRE VAN

Baczoni Dorottya az engedelmesség etikai kérdését feszegette azzal a fölvetésével, hogy ha a regényben az elöljárók mondanak valamit, azt teljesíteni kell a más szemlélethez szokott Ginának is, megkérdőjelezés nélkül. A püspök úgy válaszolt: az a jó, amikor a szeretetteljes Isten akaratából vezethetjük le a rendet. Ez esetben nem öncélú, önkényes rendről van szó, hanem olyanról, amely korlátoz ugyan, de a védelmünk érdekében.

A regényben előforduló intézeti büntetések kapcsán kiderült a podcast vendégének reagálásából: a keresztyén felfogásban, nevelésben a büntetés értelme a gyógyítás, illetve az a törekvés, hogy visszavezesse az embert a helyes útra, kihozza bűnből, aki abban van. Balog Zoltán megjegyezte, debreceni kollégistaként ő is átélt ilyeneket, kimenőmegvonások formájában. „Ezeket méltán éreztem túl szigorúnak, de az is igaz, hogy aki egyszer letöltötte a jogos büntetését, átélhette, hogy a bűn többet nem terheli…” A szeretetből jövő büntetés létjogosultságának érzékeltetésére idézte kedvenc régi protestáns énekét: „Azt bünteti, kit szeret, / másként nem is tehet, / Sion, ezt hát jól gondold meg, / szabj határt bús gyötrelmednek.”

A méltányos, mértékletes büntetés szerinte tehát olyan nevelőeszköz, amely beválik, és semmi köze a megtorláshoz. „Persze, hogy miért mi jár, az sajnos elvéthető a gyakorlatban, de azt gondolom, a nevelő célzatú büntetés keresztyén szellemi, erkölcsi üzenetét Szabó Magda is respektálja” – mondta Balog Zoltán, aki ezzel is mintha pontosította volna a képet a műbeli megközelítések árnyaltságáról és a hangsúlyok hollétéről, egyáltalán, az Abigél című könyv mélységes keresztyén szemléletéről. Mi tesszük hozzá: a püspök vélekedését igazolja Szabó Magda több, rendszerváltozás kori nyilatkozata, amelyben háláját fejezte ki azért, hogy református leánykollégiumban nevelkedhetett.

A regénybeli intézmény kivette részét az embermentésből is. Baczoni Dorottya megkérdezte, a valóságban a református egyház be tudta-e tölteni a védelmi funkciót, az embermentő missziót annyira, ahogy a regényben látjuk.

EGYHÁZ ÉS EMBERMENTÉS

„Részlegesen – hangzott a felelet. – Voltak az egyháznak olyan részei, képviselői, akik együtt futottak ezzel a második világháborús őrülettel, ami mögött ott volt a remény, hogy helyreállhat a történelmi Magyarország, voltak sokan, akik együtt futottak, majd kijózanodtak, voltak, akik ellenálltak, nem is kevesen.” Itt Bereczky Albert későbbi püspököt említette névleg. Ravasz Lászlóról pedig így szólt: „Őt könnyű kategorikusan leantiszemitázni a zsidótörvények megszavazása miatt, ám éppen az ő tudtával és háttértámogatásával jött létre a Jó Pásztor Misszió, amelyben menleveleket, hamis keresztleveleket állítottak ki, hogy elkerülhessék az érintettek a náci deportálást.”